8.rész Tattoo...

köszönöm szépen nektek a kommenteket. remélem majd később mindenki írni vagy jelezni fog nekem hogy: "hahó én is olvasom a blogod"

utálkozó üzeneteknek is örülni szoktam...remélem tetszik a rész:)

ja és 3 komi után hozom a részt...holnap nem leszek itthon, ezért nem tudom olyan gyorsan megirni

- Zayn nyisd ki!- kiabáltam és próbáltam kinyitni az ajtót.
- Visszamegyünk- mondta fapofával.
- Mi van? Vissza? Nehogy vissza vigyél oda!- ordítottam rá sírva.
- Nem hat meg…- meredt előre.
- Zayn nem akarok oda visszamenni- húztam ki a lyukból a kocsi kulcsot.
- Nem foglak bántani- mosolygott rám. Én cseppet sem mosolyogtam.
- Elhiheted hogy nem veled van ekkora bajom- nyitottam ki az ajtót.
- Akkor mivel?- tartott a kocsiban.
- Csak a múltkorival- sóhajtottam.
- Nem foglak leribancozni se- nevetett kínosan.
- Mondom nem veled van bajom- szálltam ki a kocsiból.
  A ribancos történet annyi, hogy kicsikét összevesztünk...azon hogy nem jön be nekem. Kissé lobbanékony és hirtelen természetű. Csak le 'buziztam' mire vissza kellett vágnia valamilyen szóval, így hát a ribanc jutott eszébe. Az persze nem volt az eszében hogy ez picit rosszul esik, hiszen otthon néha így hívtak amikor "nem adtam meg nekik amit akarnak". Legalább is Zayntől ezt nem vártam. Lehetne kicsit megértőbb is, hiszen nem jön be mindenkinek...
- Csak én nem tudom mi történt veled az elmúlt héten- szállt ki ő is és mellettem jött…valahol Monte Carloban.
- Csak otthon feküdtem- néztem a telefonomra. Fogalmam sem volt arról hogy merre járunk.
- Ennyi?- sóhajtott.
- Ha Aria elmondta. És tudod. Akkor minek kérdezed?- forgattam a szemeim.
- Tőled akarom hallani- állított meg magával szemben és a vállamnál fogva úgy tartott. Idő közben néhány kuncogó lány elment mellettünk és erősen méregették Zaynt.
- Oké. Megerőszakoltak- sütöttem le a szemem.
- És ezt így…
- Szó szerint. Elengednél?- mutattam a kezére hogy kicsit kellemetlen nekem.
- Zavar?- csodálkozott.
- Nem kezdek ki ilyen pasikkal- indultam el megint.
- Ilyen, milyen?- sietett mellettem.
- Kapcsolatban lévő pasikkal- vontam vállat.
- Aha…- bólintott majd előhalászta a telefonját.
  Annyit láttam hogy nyomkodja a telefont és a füléhez emeli. Egy nagyon ismerős nyávogó hangot hallottam ami egy nyálas szöveget hallatott. Unottan végighallgatta a dolgot.
- Oké. Kussolj el. Figyelj. Nem akarok veled járni…mert kurvára nem az számít nekem- nevetett- pontosan.
- Ne- téptem ki a kezéből a telefont- szia- köszöntem.
- Ki vagy?- vihogott Nora.
- Valaki aki mondja hogy Zayn nem komolyan gondolta- ismertettem a helyzetet.
- Hope?- sikított.(?)
- Nem- vágtam rá.
- Mit művelsz a pasimmal? Hagyd békén különben…- fenyegetőzött.
- Különben mi lesz?- nevettem.
- Mind egy. Add vissza Zaynnek- utasított. Visszaadtam az említettnek és a füléhez tette a készüléket.
- Aha. Mondom hogy szakítunk…leszarom- csapta le.
- Ezt miért kellett?- értetlenkedtem…belül ezerrel mosolyogtam.
- Most már kikezdhetsz velem- vigyorgott.
- Francokat- intettem le egy taxit.
- Ugye tudod hogy van nekem is kocsim?- utalt arra hogy felesleges a taxi.
- Nem akarok megint veszekedni. Pont elég volt eddig is- ültem be a sárga kocsiba.
- Velem nem akarsz veszekedni?- tartott vissza.
- Most senkivel- adtam kitérő választ.
  Magához húzva egy forró csókot nyomott a számra majd a derekamnál fogva még közelebb húzott magához. Keze a derekamon pihent és ott szorítva tartott magánál. Eltoltam magamtól majd egy nagyot sóztam az arcára. Mosolyogva nyomtam az arcára egy puszit, majd beszálltam a kocsiba.

  Lediktáltam a címet, majd indultunk. Zayn intett én meg vissza. Upsz ma is hiányoztam a suliból. Ez a formám…de nem? Nem akarok olyan lány lenni Zaynnek, akit egy éjszakára megkap, aztán eldob mint valami rongyot. Ha ez a szándéka, akkor nagyon rossz emberrel akar kikezdeni.
  Amikor hazaértem, Katie aggodalmas tekintetével találtam magam szemben. Gyorsan megölelt majd felsiettetett az emeletre. Idegesnek tűnt...nem tudom miért. Befektetett az ágyba, és írt egy levelet az igazgatónak...hogy miért nem voltam iskolában. És aztán kikért holnapra is. De kedves. Komolyan. Ez kedves tőle.
  Nem tudom miért kért ki, de oké...kösz. Gondolom most egy ideig csak fekszek és nézem a plafont. A kedvenc idő töltésem. Legalább is mostanában...
  Unottan néztem előre és persze hogy semmi kedvem sem volt ott feküdni és magam elé bámulni. Sőt...talán még arra is képes lettem volna hogy azt mondjam, "csak lógtam a suliból, nincs semmi bajom". De a lustaságom visszatartott amennyire csak tudott. Ja és ezzel egy időben Louis lépett be az ajtón. Nagyon jó kedve volt meg minden...jó neki.
  Leült az ágyam szélére és rám meredt. Nem mondja komolyan hogy itt fog ülni és nézni? Mert ha ezt tervezi...az agyamra fog menni. Eleve az hogy így mosolyog...folyamatosan. Csak vigyorog és nem hagyja abba. Olyan inritáló úgy az egész...nem mintha nem lenne aranyos de olyan idegesítő.
- Most így fogjuk egymást nézni?- kérdezte.
- Nem. Oké. Mi történt?- mosolyogtam.
- Semmi. Csak gondoltam megnézem jól vagy-e- vont vállat.
- Élek...egyenlőre- ültem fel.
- Ja hoztam kalyát...Katie küldi- nyomta a kezembe a tálcát.
- Köszi- öleltem meg, majd elküldtem. Nem igazán volt szükségem társaságra. Épp elég hogy itthon kell güriznem. Vagyis kellene. De Katie úgy se hiszi el hogy jól vagyok. Azt hinné hazudnék hogy elmehessek itthonról.

~péntek~

  Valahogy másak a gondolataim. Hiányzik valami. Valami ami eddig itt volt de most eltűnt és nem akar visszajönni. Folyamatosan egy dolog ár az eszemben, és az nem más mint Zayn. Nem nevezném szerelemnek, csak hiányzik. Ugyan minden egyes nap láttam és beszéltünk is de ezzel a csókkal valamit elrontott bennem. Másnak éreztem magam. Mint valami hülye kis tinédzser aki szerelmes akar lenni. "Szerelmes a szerelem gondolatába..." Hiányzik és ezt be is vallom magamnak. Nem vagyok benne biztos, de valami benne sem stimmel. Barátok vagyunk és ez pillanatnyilag mind a kettőnknek elég.

  Iskola után Niallel, Zayn egyik haverjával mentem tattoot csináltatni. A szőkeség nagyon hülye, de jól kijövök vele szóval őt kértem meg hogy kísérjen el. Aria bele van zúgva Louisba és nem hívhattam el mert megtiltotta.
- Szóval milyen tattood lesz?- dobta át kezét a vállam felett.
- Tudom hogy mindenkinek olyan van de én is olyat akarok...szóval madaras lesz. Itt- mutattam az alkaromra.
- Pont oda?- mutatott egy eremre. Nyakon csaptam mire egy "bocsánat" tekintetet kaptam.
- Semmi- böktem mellkasba.
- Nem lehet rám haragudni- bökött ő is a mellkasamba.
- Tudtad hogy kurva éles az ujjad?- kérdeztem választékosan.
- Mert a kurvák élesek?- cikizett.
- El is mész a francba- sóhajtottam.
- Tudod a tű az élesebb lesz- mosolygott.
- Majd szorongatom a kezed- ültem le a székbe, amit a tattoos srác készített ki.
- Oké. Akkor most visszaszámolok háromtól és úgy elkezdem...- mondta.
- Hány évesnek nézel te engem?- ráncoltam a szemöldököm.
- Gyenge lánynak tűnsz- vont vállat.
- Skanderezzünk- ragadtam meg a kezét.
- Nem akarom hogy bajod legyen- vigyorgott.
- Nem lesz- vontam vállat.
  Niall visszaszámolt. Szép lassan Elkezdett lenyomni, Aztán egy nagyon hirtelen mozdulattal lenyomtam a csuklóját és nyertem. Niall és a srác csodálkozva meredt rám, én meg vigyorogva néztem rájuk. Aztán a srác tett egy olyan ajánlatot, amitől Niall úgy kiakadt, ahogy van. Konkrétan vörös lett a feje és majdnem lecsapta a srácot. Pedig átlagban egy ujjal elintézném.
- Ingyen tetovállak- mosolygott.
- Ohh kösz- mosolyogtam.
- Ha eljössz velem randira- húzta a szemöldökét.
- Na ide figyelj öcsi. Kopj le róla mert le van stoppolva- pattogott Niall.
- Lestoppolva? Hány éves vagy te?- háborgott a srác.
- Nem én vagyok öcsém!- ordított majd elrángatott a helyről.
  Persze. Rángassa ki a karom a helyéről. Hiszen úgy se lesz rá szükségem...zaklatottan beszállt a kocsival és beráncigált maga mellé. Indította a kocsit és arrébb hajtott öt sarkot. Valami másik tattoos boltba. És de jó hogy én magammal hoztam a képet. Végül is megcsinálták, nekem meg madarak díszelegnek a kezemen.
- Megyünk ma buliba?- nézett rám, amikor megállt a házunk előtt.
- Hú...persze. OBC-zünk?- mosolyogtam.
- Ja...majd akkor elviszlek. Csak hívj ha már a hajadat rendezed- mondta miközben kiszálltam a kocsiból.
- De fél órára laksz innen- nevettem.
- Igen de kell neked annyi idő hogy kész legyél...talán egy dugóba is beleütközhetnék- gondolkozott viccesen.
- Nem Zayn vagyok- ütöttem a vállára.
- Ja de őt is mi visszük. Azt mondja ma nagyon be akar rúgni. Valakit el akar felejteni...- vont vállat.