4.rész 18 éves vagy...

sziasztok olvasóóim. mivel kész lettem a résszel és kaptam 3 komi, ezért hoztam is a részt.remélem tetszik és sokan komiztok majd. széámot most nem mondok de probálom holnapra megirni a részt:)

+szeretném megköszönni hogy tegnap 103-an jártak az oldalon.imádlak titeket,nagyon boldoggá tettetek<3

http://www.youtube.com/watch?v=gAg3uMlNyHA&list=WLXI9NPIuvVbE4NzZOXkb76WVZQkKW0-7Q

- Ohh a pólód szerint tudsz valamit… ami igaz- vigyorgott a szőke.
- Szia Hope- morogta Zayn.
- Lehetnétek figyelemmel azokra akiknek jó a fülük- indultam meg a házunk felé de megtorpantam- és ha még egyszer ide kell jönnöm. Egyesével feldugom ezt nektek- mutattam fel a dobverőt majd a srácnak dobtam és vonultam vissza aludni.

  Amint felértem a szobámba hallottam, hogy még hangosabban „zenélnek”. Idegesen felöltöztem, majd lementem reggelizni. Nem tudom mások hogy tudnak így aludni… mert én biztos nem. Ittam egy kávét és átmentem a szomszédba elrendezni az alváshiányom.

- Apáddal akarok beszélni- mondtam unottan amikor Zayn ajtót nyitott.
- Mi dolgod van vele?- kérdezte, a mozdulataimat utánozva.
- Csak hívd ide- sóhajtottam.
- Ha tudni akarod nincs itthon. De nyugodtan elmehetsz Amerikába utána- mondta flegmán.
- Akkor anyáddal beszélnék- mondtam idegesen.
- Négy évvel elkéstél. Elhagyott minket- mondta fapofával.
- Menekülnek tőled az emberek? Miért van az hogy NEM lepődtem meg- fordultam meg majd megindultam de vissza rántott.
- Nekem viszont elmondhatod, amit apámnak mondanál. Pár perc múlva úgyis megtudnám- „tévedt” a keze a fenekemre.
- Köszi édes, de nem szükséges - ráztam le a kezét magamról majd bementem a házunkba.
  Dél körül Aria kopogott az ajtón és siettetve átöltöztetett valami… másba. Azt hiszem egy gatya akart lenni csak kisebb mint a pizsamám. Tisztáztam vele hogy én ilyet nem veszek fel, ezért inkább egy szoknyát adott.
  Ebéd után (ami 4 órát jelent) beültünk a kocsijába és miután ötvenszer is megkérdeztem hova megyünk végre válaszolt. Először csak egy bájos, kislányos mosolyt lőtt aztán vigyorogva közölte:
- A kedvenc helyem- vigyorgott majd leparkolt egy luxus villa előtt. Bent minden féle fény világított és maximum tíz ember csinált egy akkora bulit, mint ezer.
- Boldog szombatot!- kiáltott a srác, aki ajtót nyitott.
- Neked is édes- csókolta meg Aria.
- Ki a hölgy?- jelent meg egy másik srác.
- Emberek- rángatott be a házba Aria (7 pasi és velünk együtt 4 lány volt)- ő itt Hope. Hope, ő itt emberek.

  Egy srác mellett foglaltam helyet aki egyből megkínált anyaggal. Mikor már vagy az ezrediket nyomtuk nagyon ellazultunk. Egyre többen érkeztek meg. Mikor a srác rám akart mászni, valaki hirtelen megragadva a dzsekiét és felrántva leütötte.

  Óhh a konkurencia… milyen szép is. Mikor a védelmező „angyalomra” néztem, Zayn személyét tiszteltem benne. Végül idegesen fejbe rúgta a srácot majd engem felrángatva a kanapéról bevágott a kocsiba. Beülve mellém idegesen dobolt a kormányon majd indította a kocsit.

- Komolyan hazaviszel?- néztem az utat.
- Nem. Majd jól elmegyünk, hogy még jobban be legyél lőve- mondta ironikusan.
- 1. Katie furcsállaná, hogy kettő előtt jövök haza, 2. be vagyok lőve, 3. ha Katie meglátja, hogy drogoztam kinyír- fejeztem be.
- Aggódnom kéne érted?- dünnyögte.
- Csak haza ne vigyél- imádkoztam neki.
- Oké… hova mennyünk?
- Álmos vagyok- ásítottam.
- Vagyis haza- bólintott.

  Leállt a házuk előtt, majd bekísérve a szobájába ott hagyott egy „ne mozdulj!” mondattal. Hova is mennék? Pár pillanat múlva egy pohár vízzel tért vissza. Mikor megittam egyből visszajött hányás formájában. A fejét fogva nézte a cipőjét én meg nevetve próbáltam összeszedni magam.

  Reggel, egy póló és egy bokszer volt rajtam. Ijedten néztem körbe és megbizonyosodtam róla, hogy Zaynnél vagyok. Még nagyban mellettem horkolt mikor egy lány jött be. Mosolyogva köszönt majd odajőve mellém felém nyújtott egy pohár vizet és egy tablettát.

- Oké a fura tekintetedből látva nem ismersz… Waliyha vagyok, Zayn húga. Egy suliba járunk- mosolygott.
- Persze… igen. Zayn nem mesélt rólad. Nem mintha annyit beszélnénk- vontam vállat. A lány hirtelen megölelt amitől picit vissza hökkentem.
- Tudod Zayn… nagyon kedvel téged- suttogta.
- Jó a fülem emberek!- morogta mellettem Zayn. Rámásztam majd a kanos tekintetét figyelmen kívül hagyva, befogtam a fülét.
- Kétlem hogy azok után amit tegnap mondtam neki kedvel…- ráztam a fejem.
- Lepereg róla- legyintett.
- Még mindig hallom- helyezte Zayn a kezét a csípőmre.
- Eszméletlenül cukik vagytok- mosolygott Waliyha.
- Fúj!- ugrottam le Zaynről.
- Te nagyon nagy mázlista vagy- mondta bájosan a kislány.

  Kisiettem a fürdőbe és átvedlettem a saját ruhámba. A fejem csodásan nézett ki… vagyis nem fojt le a smink se semmi. A hajam normálisan nézett ki. (fogjuk rá) Zayn elkísért az ajtóig majd a kezébe nyomtam a cuccokat.

- Ezek. Nem tudom hogyan kerültek rám, de nem is akarom- mutattam a cuccokra.
- Akkor nem mondom el- bólintott.
- Nem változott semmi. Még mindig az a véleményem. De kösz hogy itt aludhattam- mosolyogtam.
- Sose hívlak randira- közölte.
- Köszönöm az információt- veregettem meg a vállát majd egy nagyot lépve még utólag visszafordultam- mond meg Waliyhanak hogy téved.

  Ezután bementem a mi házunkba ahol Katie és mögötte az unokatestvérem Logan állt. Csípőre tett kézzel. Gondoltam hogy most mi jön.

- Hol járt a kisasszony?- tette fel a kérdést.
- A szomszédban aludtam. Csak nem morcizol e miatt- gügyögtem neki.
- Állj le Hope!- figyelmeztetett Logan.
- Felmentem- intettem majd felrohantam az emeletre.

  Egész nap azt tettem hogy én bizony tanulok. Mind addig míg be nem toppant Aria. Helyet foglalt az ágyamon majd furcsállva méregetett. Ő nem igazán szokott hozzá hogy könyvet lát 1méteres körzetemben.

- Elmegyünk az OBC-be?- mosolygott.
- Nem megy. Tanulnom kell- sóhajtottam. Vártunk három másodpercet és hangosan elnevettük magunkat.
- Akkor eljössz?- kérdezte mikor már nem nevetett annyira.
- Persze- mosolyogtam mire a nyakamba borult.

  Nyolc óra körülre elkészültütnk és mehettünk is. Oké hogy holnap korán kelek de kinek árt? Katie gyilkosan nézett rám mikor elhaladtunk mellette. Intettem majd leléptünk.

  Az OBC emeletén van egy VIP szerű rész ami nagyon bejött. Lecsüccsentem a kanapén két srác közé, akik a dekoltázsom kezdték bémulni. Egy "feljebb van a szemem" szólalásom után, csettintett az egyik és a másik felállt. Kényelembe helyezve magam elfeküdtem a kanapén az ölébe téve a lábam és tovább szívtam a speckó nikotint.

  Kis idő múlva egy cuki srác emelte fel a fejem. Leült majd visszaestem az ölébe. Kivette a kezemből a cigit, szívott egyett majd visszaadta. Néhány óra múlva azon kaptam magam hogy a wc-ben smárolunk és lassan húzza lefele a bugyim. Koktélruha volt rajtam amit már nagyban felhúzott a seggemtől.

  És megint a tegnapi sztori. Zayn megjelent, leütötte a srácot és dührohamot kapva rángatott a kijárat felé. Persze be voltam lőve meg minden szóval igen...

- Te leszel a kis őrangyal aki megvéd engem?- röhögtem.
- 18 éves vagy. És máris drogozol?- rakott be a kocsiba.
- Mit lökdösöl te köcsög?- probáltam kimászni a járműből.
- Itt maradsz, befogod és lenyugszol!- csatolta be az övem.
- A drága kis Zayn- tapogattam a fejét.
- Mondom kussolj!- csapta le a kezem.

  Az út további részénél meg se szólaltam. Mikor hazaértünk, Zayn a hátára vett és kopogott a ház ajtaján. Katie ijedten nyitotta ki azt majd hálás pillantást lövelt Zayn felé. Persze felém meg gyilkosat.

3.rész Le vagy szarva

sziasztok olvasóók.hoztam ma még egy részt nektek.nagyon örülök hogy kaptam egy komit nem is tudod mennyit jelentettél nekem *Liilii*.

2komi és 3db +1 után hozok egy részt HÉTFŐN

következő héten nem leszek de ha összejön elég komi akkor juli12. egészen pontosan pénteken tudok hozni egy részt.bocsánat de megyek Görögbe nyaralni.nem irok tovább feleslegesen, jó olvasást:D

  Úgy kitágult a szeme...konkrétan köpni nyelni nem tudott. Előttem sem volt titok hogy volt egy-két kisebb éjszakai kalandjuk. Meg se lepődtem hogy megint megtalált engem egy ilyen srác. Amerikában is megtalált néhány ilyen "szimpatikus" gyerek. Hahahaha!

- Én- dadogta Nora (úgy tűnik).
- Még mindig itt vagy?!- kiabálta.
- Nyugodj már le- böktem vállba mire egy gyilkos tekintettel ajándékozott.

  A szöszi megindulva felé rá akart mászni mire neki lökte a szekrénynek és mindenkin átgázolva elvonult. Mindenki megdöbbenve meredt utána majd (ismét mindenki) rám kapta a tekintetét.

- Most komolyan. Mit kell ennyire bámulni?- néztem körbe hitetlenkedve.
- Te vagy a kivétel- mondta tátott szájjal Nora.
- Tiszta holdkórossal kerültem össze- mentem a következő terembe.

  Mikor már a nem tudom hanyadik óra is véget ért kimentem a kocsimhoz. Egy napszemüveges alak annak támaszkodva állt. Mikor meglátott lejebb húzta a szemüveget.

- Nem fuvarozok- dobtam be a kicsiba a táskám- vagy fizeted a benzint.
- Pont az elnök lányának nincs pénze benzinre?- csukta be a csomagtartót.
- Na mit akarsz?- nyitottam ki az ajtót.
- Beszélni- vágta be azt.
- Mondjad- ültem fel a motorháztetőre. (mint mondtam 100% szárazság és napfény volt)
- Sokak szerint mi... vágod- célozgatott.
- Fúj nem- húztam a szám.
- Ezt hogy értsem?- tette a kezét a combom mellé.
- Hát tudod... nem vagy az esetem- vontam vállat.
- És Washington megszólal- lökte el magát, majd hátrált picit.
- Mit hittél? Hogy beléd esek és már tervezem is az esküvőnket?- nevettem.
- Gondolkodni se mertem ezen- vont vállat majd bepattanva (azt hiszem) Nora mellé a kocsiba engem nézve elhajtottak.

  Fogalmam sincs mit vár tőlem... kis csalódottságot láttam a szemében. De hát ez most mit akar. Nincs semmi. Fél évet kihúzok itt és végre már megint lehetek magántanuló.

  Haza érve egy nem éppen kellemes dolog várt...
Washingtonban rengeteg drogos haverom volt. Az egyik úgy döntött hogy na neki én vagyok a csaja. Persze nagyon jó fej volt meg a legjobb haverom szóval nem volt ellene kifogásom. Az egyik haverját küldte el ide... hú de jó.

- Szia Hope- vigyorgott.
- Helo- dobtam le a táskám.
- Tudod hogy követ a média?- mutatta felém a telefonját ahol én és Zayn voltunk a kocsinál.
- Nem tudtam- kerekedett el a szemem.
- És ez Kevnek nagyon nem tetszik- nézett körbe. Kev az ex.
- Hol nem szarom le...- kezdtem de csöngettek. Az ajtót kinyitva Aria feje jelent meg.
- Beszélnünk kell!- jött beljebb majd megpillantotta a másik "vendéget"- helo.
- Cső- köszönt vissza neki Noah.
- Hope... ő a pasid?- súgta nekem Aria.
- Mi? Nem. Jézus- ráztam a fejem.
- Akkor ki ez a faszi?- húzta a száját.
- Nem akarok zavarni... de jó a fülem. Mindent hallok- magyarázta a tőlünk két méterre álldogálló Noah.
- Nyugodtan mehetsz. Nem járok Zaynnel és nem is tervezem- tessékeltem ki.
- Oké de azért szólj neki- hátrált ki az ajtón.
- Na mi van?- kérdeztem kicsit gorombán Ariat.
- Kell a telefonod!- nyújtotta a kezét.

  Belehelyeztem a készüléket, de külön kiemeltem: „imádom az iPohe-om ha egy karcolást is ejtesz rajta nagyon megbánod”. A szemét forgatva beírt egy telefonszámot majd várta hogy kicsöngjön. Nagy sóhajai után felvette valaki.

- Szia… az imádnivaló rokonod vagyok- mosolygott- egy bizonyos Hope telefonja. Hirtelen felém dobta amit el is kaptam. Mutogatta hogy tegyem a fülemhez.
- Igen?- szóltam bele.
- Mért van az hogy a rokonom a te telefonodról hív engem?- kérdezte egy ismerős hang.
- Esetleg kérdezd meg őt- sóhajtottam mire Zayn felnevetett- mi olyan vicces?
- Áhh semmi- nyomta ki. Aria maga elé bámulva mosolygott.
- Ez mire is volt jó?- kérdeztem majd kitöröltem a számot, nehogy tudjam ki hívott.
- A kerítő szakmát választottam- vont vállat majd előttem termett- ti annyira hasonlítotok, mégse jöttök ki egymással. Két csodás ember egy majdnem tökéletes világban.
- Figyelj ide Aria. Zayn nekem nem tetszik. Nem is az esetem!
- Mert milyen az eseted?
- Aki nem a külsőre alapoz mindent. Egy szabályt se tart be mert szabad ember… Zayn tökéletesen kötött minden szabályt betart és erősen függ a külsejétől.
- Így látod Zaynt?- kérdezte kissé rémülten, mire csak bólintottam- szóval Zayn csajozós énje nem tetszik…
- Ez az énje csábít el több ezer mű lányt?- csodálkoztam mire bólintott- menned kéne…
- Holnap találkozunk Hope- mosolygott, majd megölelt és távozott.
- Nem hiszem el hogy megkedveltetett velem valakit!- kiabáltam a házban magamnak.

  Katie sietett le az emeletről és mintha valami ufó-t látna úgy nézett rám. Idegesen legyintettem majd felrohanta a szobámba. Úgy döntöttem, hogy addig verem a fejem a falba, amíg bele nem halok az agyvérzésbe.

  Este hamar fáradt lettem így elköszönve Katietől lefeküdtem aludni. Oké hogy egész nap csak ültem és max a szájamban lehet izomláz de ez van. Amúgy is extra cigarettát használok szóval szerintem érthető.

  Következő nap egész délelőtt nem történt semmi érdekes. Csak a tanítás után. Siettem a kocsihoz hogy még véletlenül se kelljen beszélnem Zaynnel. Fél úton voltam, mikor a bizonyos személy a nevem kiáltotta. Szinte már futni kezdtem Mikor az a „poénzsák” Harry elállta az utam. A két vállamnál tartva várt míg Zayn fel nem tűnt mellettem. Biccentett Harrynek majd a kezem megfogva a kocsimhoz rángatott.

- Mi van?- téptem ki a kezem az övéi közül.
- Mi bajod van?- nyomott a kocsinak.
- Semmi!- ütöttem a mellkasát hogy elengedjen.
- Hope!
- Elegem van a hülye fejedből! És azokból a nyomorék ribancokból akik ott koslatnak- mutattam Zayn mögé- és hogy eljátszod hogy mindenkit megkaphatsz a világon. De közlöm veled édesem: le-vagy-szarva!

  Mikor kimondtam az egészet, mindenki csodálkozva meredt rám. Zayn csalódottan hátrált majd legyintve ott hagyott. Aria ijedt tekintetével találtam magam szembe. Egy vállvonással kimagyaráztam magam, majd beszálltam a kocsiba.

  Hála istennek hogy péntek volt, vagyis holnap nem kellett korán kelni. Otthon gyorsan átöltöztem, majd estefelé elmentem az OBC-be. Viszonylag hamar bekerültem. Kértem egy whisky-t majd mentem táncolni. Zayn és a vele lévő négy gyerek is megérkezett és tátott szájjal néztek ez körülbelül hajnali egyig ment így. Aztán gondolom leléptek. Kettő körül követtem a példájukat és elhúztam a csíkot.

  Reggel arra keltem hogy kiszakad a dobhártyám. Valami rockot hallottam. És persze a szomszédból. Idegesen kikelve, úgy ahogy voltam átmentem a szomszédos garázsba. Egy olyan nadrág volt rajtam amiben ki van a fél picsám, és egy bő „szexy and i know ” feliratú póló.

  A garázs fel volt húzva. Az öttagú banda, magába rekedve zenélgetett. Odamentem az erősítőhöz majd egy mozdulattal kihúztam. Egyből elhalkult minden, kivéve a dob. Azt göndörke tovább püfölte. A többi négy engem bámulva, kanosan mosolygott. Unottan odamentem a göndörhöz és kikaptam a kezéből a dobverőt.

2.rész Semmit sem értek

sziasztok drágaszágok:) nem tudom tetszett-e nektek az első rész. írjatok komit vagy +1-ezzetek mert úgy tudom hogy tetszik e. bárki írhat kommentet, még az is aki nem regisztrált a blogomra.
  1komment és 2bd +1után hozom a következő részt:)

  Az összes valami Harrytől. Kérdések voltak... gondoltam ma nem megyek sehova, csak itthon maradok. Persze ez is egy gyönyörű elképzelés volt. Van egy hülye hagyományuk az Angoloknak, mi szerint köszönteni kell az új szomszédot...

- Hope gyere! Téged keresnek a szomszédból- hallottam Katie hangját. Komótosan lesétáltam majd azt a srácot aki... szerintem mániákusan követ. Oké ő hamarabb költözött ide.
- Ugye csak szivatsz...- néztem rá könyörgőn.
- Ezt akartam kérdezni- nézett unottan. Katie az ajtó felé indult mire utánaszóltam.
- El ne merj menni Katie!- mire megtorpant.
- Ha akarod, majd kitessékeled- vont vállat majd becsukta maga után az ajtót.
- Megnéztem volna az új szomszédot... de mint látom, már ismerem- dőlt a falnak.
- Csak látásból ismersz. Amúgy fogalmad sincs ki vagyok- ráztam a fejem.
- Tudom hogy beképzelt, elkényesztetett, Washingtoni ördög vagy.
- Nem vagyok ördög- húztam össze a szemem. Odajött hozzám majd az egyik tincsem eltűrte a fülem mögé. Kissé hevesedett a szívütemem de nyugodt fejjel figyeltem az arcát.
- Látod. Más erre a tettemre elpirul, könnyezik és szuszog. Egyszóval: belém esik- mosolygott féloldalasan.
- A béna gyíkok akik a beképzelt köcsögöket bírják- vontam vállat.
- Szóval ez a véleményünk egymásról...- nézett mélyen a szemembe.
- Úgy tűnik- bólintottam majd elkapva a fejem kikerültem. Kinyitottam az ajtót, majd vártam.
- Így tessékelsz ki?- nevette el magát.
- Csak húzz el innen- mondtam kissé más stílusban.
- És vissza esel- sétált ki. Rácsaptam az ajtót majd felballagtam az emeletre. Át vettem az ünneplős cuccom egy kényelmesebb "otthoni" ruhára.

  Bámultam magam elé és azon bánkódtam hogy suliba kell járnom. Persze gondolom aki egész életében (legalábbis 20 éves korig) tanul annak rosszabb... csak hát én még sose jártam iskolába. A napjaim nagy részét ellógtam és a jó memóriámnak köszönhetően ragadt meg valami a sok unalmas könyvből. Jó is lesz "az órákon alvó lány" nevet őrizgetni...

  Lassan kezdett besötétedni így lementem a konyhába enni. Annyi hús és hal volt a hűtőben hogy szinte odahánytam. Oké nem... elértem a wc-ig. (vegetáriánus vagyok) Találtam tésztát meg valami sajtszószt és varázsoltam belőle kaját... majdnem kaját.

  Minden esti higéniai cuccot elintéztem majd elkezdtem egy filmet. 7 óra alvás után picit fáradt voltam így hamar kinyúltam.

  Reggel fülsüketítő pittyogásra ébredtem. Kinézve az ablakon észleltem hogy elolvadt a hó és konkrétan hét ágra süt a nap. Katie vett nekem egy ébresztőórát. Jaj de aranyos... a földszintről még ordibált is nekem. Kénytelen voltam kikelni. Gyors zuhany (15perc), smink, ruha és már ki is pipálhatom magam. Rövid gatyát vettem fel fekete harisnyával.

  Lassan leértem a konyhába, mire Katie siettetni kezdett. Jellemző. Nem viseli el ha elkések suliból... vagy bárhonnan. Belökdösött a kocsimba, majd megdobott egy üveg energiaitallal. Felbontottam majd hajtottam a suli felé. Valamennyire megjegyeztem merre van, így könnyebben odataláltam mint amúgy.

  Gondolkodtam rajta hogy esetleg nem megyek be, de akkor Katie hatalmas patáliát csapna és beköpne apának. Aki elvitettne Ilona szigetére mint Napóleont.

  Gyanítottam már becsöngettek, ugyanis senki sem volt kint. Komótosan besétáltam az épületbe majd kopogtam az igazgató ajtaján. Egy hapsi nyitott ajtót. A 20-as évei végén tepert.

- Nos Hope... úgy gondoltam hogy tanítás előtt jössz be és hogy nem te leszel az egyik késő diák- mondta mély hangon.
- Én meg úgy gondoltam hogy nem járok iskolába. Úgy tűnik mindketten tévedtünk- mosolyogtam erőltetetten.
- Hope... ha nem szólsz vissza, könnyen ki fogunk jönni. Nem fogok sok vízet zavarni neked ha nem teszel nekem keresztbe. Az elnök lánya... istenem- sóhajtott.
- Látom nem probléma ha kések- dőltem hátra a bőrszékben.
- Menj órára Hope- intett. Kinyitottam az ajtón majd a szomszédommal találtam szemben magam.
- Szóval az elnök lánya...- vigyorgott ördögien.
- Ez szigorúan titkos. Ha elmondod valakinek, Hope apja a börtönig perel- fenyegetőzött az igazgató.
- Mért hívattál Mike?- kérdezte pofátlanul.
- Hope az osztálytársad lesz. Kísérd el a terembe- utasította.
- Ez egy rossz ötlet- kezdtem de velem párhuzamosan rávágta a srác hogy: örömmel.
- És az iskolában igazgató- mondta szigorúan az igazgató.

  Becsuktam az ajtót majd követtem a srácot. Nem siettem túlzottan. Elvezetett egy ajtóig amire ki volt írva egy "11/b" felirat. Megállt az ajtó előtt majd ledobta a táskáját.
- Na most kisegítessz- jött felém mire hátráltam.
- Nem erre valók a szőke kísérőid?- tettem ki a kezem "STOP" típusban.
- Nem- ragadta meg a karom majd erőszakosan lesmárolt így a fejére kenve a fél rúzsom.
- Te beteg vagy!- adtam meg a tiszteletet az arcának. (magyarul: felpofoztam)
- Ne mond hogy nem élvezted... úgyse hiszem el- kacsintott majd nyúlt az ajtóhoz. Kicsit szétszedtem a haját majd előtte beléptem az ajtón. Ha csináljuk, akkor csináljuk jól.
- Ha már jelenlétével megtisztel a két késő is folytatnám az órát feltéve hogy leülnének- nézett unottan a tanár.
- Csoda hogy bejöttetek... nem fáradtatok el?- nyögte be egy göndör srác amit mindenki nevetéssel, de legalább mosollyal díjazott.
- Tudod van akinek jó a kondija- húzta fel a pólóját, megvillantva a hasát. Kénytelenül megfogtam a hasát és mosolyogva néztem.

  Letelepedtem egy nagyon hátra eső padhoz. A srác (a szomszéd) megállt mellettem és csodálkozva nézett. Egy messze eső székre mutatva jeleztem hogy üljön oda. Persze az neki túl elől volt, úgyhogy egy stréber kinézetű gyereket kilökött a mellettem lévő padból majd leült.

  A padra téve a pulcsim, ráfeküdtem és elaludtam. Arra keltem hogy egy vörös hajú lány mosolyogva kelteget.

  Úgy megilyedtem, hogy orronvágtam. Szegény felnyőgve nevetni kezdett. Felpattantam majd vele nevetve adtam egy zsepit. Ugyan nem vérzett az orra de hát a formaság.

- Bocs csak megijesztettél- mosolyogtam.
- Semmi. Csak nem hagyhattam hogy Zaynnel itt maradj- húzott az ajtó felé.
- A kivel?- csodálkoztam.
- Még csak a nevét se tudod?- nevetett- ő Zayn Malik. Fél évet ült... ki tudja miért. Ő a lányok álma.
- Szóval te is?- nevettem.
- Nem... én a rokona vagyok. Meg amúgy is van valakim- mosolyodott el, majd a folyósón elkísért a szekrényemig. Szófosása lehet ugyanis nem hagyott megszólalni.
- Figyelj... kezdjük előlről- fordultam felé- én Hope vagyok. És teee...
- Ohh Aria vagyok- mosolygott.
- Szuper- nevettem majd túl estünk a bemutatkozáson. Utána teljesen felszabadultan mesélt a hiearhiáról. Azt is elmondta hogy én pillanatnyilag a "titokzatos lány"- ként szerepelek, legfölül Zaynnel egy szinten.

  Ezen jó nagyot csodálkoztam majd előttünk fékezett le öt szőke csaj. Gyilkosan meredtek rám, majd becsapta a szekrényajtóm. Minden egyes ember minket nézett.

  Nyugodtan "na ez jó lesz" stílusban nekidőltem a szekrénynek mire a "fő" barbi idegesen nézegetett.

- Remélem nem hiszed azt, hogy te vagy itt a szent és sérthetetlen ribi- nyávogta.
- A ribi szerepet mint látom, nyugodtan rátok bízhatom- mutattam végig egyesével mindegyiken.
- Vonszold el az iskolámból a segged te...- kezdte.
- Nora te tűnj el az ÉN iskolámból!- ordította a csajra Zayn.

1.rész Csak túl élem...

  ez a blogom olyan amit remélek hogy valaki olvasni is fog. nem az első blogom, de azok már nem izgatnak annyira. remélem ez érdekelni fog valakit és kapok is majd ide komikat mert különben fejbe lövöm magam...jó azért nem de remélem tetszik valakinek. komizzatok+iratkozzatok fel ha tetszik légyszi :)

  Ha azt mondanád egy hisztis p*csa vagyok, nem lennél távol mások elképzelésétől. Szembe nem merik mondani, hisz mér sértenék meg pont az elnök lányát?

  Nem zavarna. Hiszen még a saját apám szerint se vagyok normális. Mikor 14 éves koromban meghalt anya, droghoz és esetleg piához nyúltam. A drágalátos nővérem se volt mellettem. Persze a csöves sapkás, tépett gatyás  Converse cipős, márkás pólós, cica sminkes, csak fiú barátos lány fajta vagyok.
És épp ebből lett elege apámnak. Hogy csak a haverok és a pia. Suli nincs, csak magántanár aki pillanatnyilag ki van tőlem. Ja igen. A nevem Hope és ma vagyok 18 éves. Most költöztem Monte Carloba a nagynénémhez.
  Pont újév volt. Hát nem ironikus  hogy január elsején születtem? Szóval újév. Katie (a nagynéném) elment bulizni. Mázli hogy ilyen fiatalos. Felvettem egy fekete Supra cipőt, egy háló harisnyát, rövid farmer gatyával, Fekete bő póló, és a megszokott fekete csöves sapka.
  A hajam normálisan, hullámos volt és gyorsan kisminkeltem magam. Szempillaspirál, tussal kihúzott cicaszem. Mint aki most lépett ki egy hülye valóság show-ból  Felkaptam a kabátom és a telefonom a zsebembe mélyesztettem. Kilépve a házból megcsapott a hideg és az arcomon éreztem a hópelyheket. Bepattantam a fekete kocsimba és vezetni kezdtem. Nem volt különösebb célom csak kerestem valami füstölgő bulihelyszínt.
  Egyszer csak megpillantottam egy hatalmas világító "OBC" táblát. Óriási sor kígyózott előtte. Gondolom jó hely lehet... ha ennyi emberke álldogál több órányit. Leparkoltam a kocsit majd kiszálltam. "Fuu de hideg van"- gondoltam magamban. Körbenéztem majd megláttam a sor végét. Jó messze volt. Hirtelen odaszólt nekem egy srác a sor (leg)elejéről:
- Hé cicus! Gyere nehogy már beállj a sorba- intett félig már részegen egy srác.
  Lassan odasétáltam mire a srác tapizni kezdett. Bemutattam a személyim, majd otthagyva az öt személyes srácbandát besétáltam a helyre. Leadtam a kabátom, majd eltolakodtam a bárhoz. Kértem egy üveg vodkát majd le is húztam. Benyomultam a tömegbe és táncolni kezdtem. Pár srác hozzám csapódott táncolni.
  Amikor már a w hetet is megütötte az óra, beültem a kocsimba és egy nyugtatót bevéve hazahajtottam. Katie már rég otthon volt. (megállapítás: nem volt keréknyom a hóban) Befeküdtem az ágyamba és elaludtam. Most mit írjak az alvásról? Jó volt.
  Dél körül keltem. Katie ágyba reggelit hozott. Rántottát és kávét. Istenem... mintha megint hét éves lennék. Persze jól esik hogy hozta de ne már... nem igazán szoktam hozzá az ilyesmi dolgokhoz.
Megettem a kaját majd letusoltam. Mindig azon gondolkozom, milyen amikor benyit a fiú és a lány mint állat felsikít. Megmostam a hajam és lemostam a sminkem. Mikor kiléptem a zuhany alól, megcsapott a jég hideg levegő. A tükörbe nézve elhúztam a szám... rémesen néztem ki. Felöltöztem és elrendeztem a hajam, illetve a sminkem.
  Bekapcsoltam az iPodom és megnéztem egy filmet. Csajok Monte Carloban. Selena Gomez játszik benne és Leighton Meeser. Egyszer megnézed, másodszorra már nem éri meg. Semmi valóságalapja, semmi speciális. Az egész filmet előre tudtam. Persze ezt a hülye filmet is csak ebben kicsi városkában forgathatták.
  Katie szólt hogy menjek már le a nappaliba mert mondania kell valamit. Szép komótosan lesétáltam és lehuppantam a kanapéra.
- Gondolom apád nem mondta el... a hírt- húzta fel a szemöldökét. Gondolom inkább kérdés mint kijelentés.
- Hírt?- húztam össze a szemöldököm.
- Nos... van egy gimnázium itt a közelben. Be vagy íratva. Csak fél évet kell kibírnod. Ha nem buksz meg egy tantárgyból sem, kiíratlak és felveszek egy magántanárt- nézett rám biztatóan.
- Nem telik most magántanárra?- húztam föl a szemöldököm.
- Ez... nem vicces Hope- rázta a fejét nem helyeslőn.
- Oké- bólintottam- fél év. Nem több. És négy bukás- egyeztettem.
- Nincs bukás- figyelmeztetett.
- Három- próbálkoztam.
- Nulla Hope!- emelte fel a hangját.
- Csak egy!- vettem elő a kiskutyaszemet.
- Azt az egyet felhúzod kettesre- zárta le.
  Kiderült hogy ma van az évnyitó. És holnap az első nap. A kezembe nyomott egy köteg könyvet. De jó felnőttnek lenni! Ledobtam az ágyra a könyveket és átöltöztem ünneplő ruhába. Egy fekete szoknya és egy fehér blúz. Megszokott. Nyolc centis magassarkú és kivasaltam a hajam. Telefonomat a kezembe vettem és lementem megmutatkozni Katienek. Elismerően bólintott, majd felém dobott egy karkötőt. Fekete fonott karkötő. Egy kis arany szív lógott róla.
- Remélem majd segít túlélni a gimit- mosolygott.
- Így is úgyis belehalok- öleltem meg.
  Lassan elindultam a suli felé. A telefonomon néztem a térképet így csak majdnem tévedtem el. Mikor megláttam a sulit... mint a Fehér ház basszus. Olyan nagy volt meg fehér is szóval érthető. Egy óriási kapu volt. Oké a szülőházam mindennél nagyobb de ez is nagy volt. Elég nagy ahhoz hogy elképedjek. Mikor bementem a kapun pár én korú srác füttyögött, meg mondogatták: "ez bizony erős tízes!"
A tornateremben tartották az ünnepséget. És akkor a hirtelen látható hierarchia:
• a gyíkok
• a gördeszka, bmx, rolleresek
• a jó arcok de nem szépek/helyesek
• a nagymellű, nagyseggű cicababák
• a legjobb pasik.
  Persze hogy pasik a felső réteg. Hirtelen egy lökést éreztem mögülem. És a telefonom repül, valaki meg a seggem súrolva áll mögöttem. Nyugodtan álldogáltam hogy felvegye végre a "baleset" okozója a telefont.
Mellém fáradt majd tapsolt kettőt. Egy gyík rohant oda majd felvette a telefont. A mellettem álló ember kezébe adta majd lassan hátrálva leült. Szó szerint minden nézőtéren ülő ember minket nézett.
Nyújtottam a kezem az illető felé, habár nem néztem rá. Erre csak egy pacsit adott. Sóhajtva megszólaltam.
- Vissza adnád a telefonom?- tettem a mondat végére hangsúlyt.
- Nézz rám és odaadom- dobálta az iPhone-om. Unottan felé néztem, majd cseppet sem meglepve észleltem hogy a tegnapi srác volt az. (aki előre engedett a sorban)
- Nyugodtan ideadhatod- téptem ki a kezéből.
- Téged ismerlek...- gondolkozott.
- Kétlem- vontam vállat majd felültem a lelátóra. Mintha olyan nagy dolog lenne ennek a srácnak hátat fordítani. Mindenki nyitott szájjal bámult rám. Az igazgató belépett a terembe és az egyetlen álló embert leültette.
  Elmondta a húsz oldalas hegyi beszédet és köszöntött engem is. Persze ekkorra már körbekeringett hogy ki vagyok. Vagyis az titok hogy az USA elnökének a lánya.
Mire végre elengedtek, felálltam majd hazaindultam. Lekaptam a magassarkút és átvettem a csizmám. A jég hidegben... Hogy miért nem használtam a kocsim? Mert Katie elvitette szerelőhöz. De rendes.
Elővettem a zsebemből a cigarettás dobozom és leszidtam magam hogy nincs nálam öngyújtó.
- Kell?- nyújtott felém valaki egy öngyújtót mire szívrohamot kaptam.
- Te mindenhol ott vagy?- kérdeztem a srácot aki... értitek. Mindenhol ott van.
- Bocs hogy erre lakom- tette fel a kezét védekezően.
- Mindegy- legyintettem.
- Most akkor kell vagy nem?- legyezgetett az öngyújtóval az arcom előtt.
- Nyugodj le szöszi. Kell- vettem ki a kezéből. Rágyújtottam majd megdobtam vele.
- Miért vagy te ilyen zárkózott?- jött tovább mellettem.
- Nem látok körülötted szőke ribabcot- váltottam témát.
- Ne terelj. Nem áll jól- vigyorgott.
- Nem mindegy az hogy miért vagyok ilyen? Úgyse érted meg- nyitottam ki a házunk kapuját.
- Óhh a nagyképűség. New Yorkból jöttél hogy ilyen nagy az arcod- ragadta meg a kezem.
- Washington- néztem gyilkosan a kezére amivel az enyémet szorongatta.
- Jó tudni hogy magasról teszel a kisvárosiakra- lökött be a kapun, majd sarkon fordulva eltűnt. Nem tudom mire ez a nagy erőszakosság.
  Belépve a házba elnyomtam a csikket majd felrohantam a szobámba. Áttettem egy épp telefonva a kártyát majd láttam hogy 73 sms érkezett.