ez a blogom olyan amit remélek hogy valaki olvasni is fog. nem az első blogom, de azok már nem izgatnak annyira. remélem ez érdekelni fog valakit és kapok is majd ide komikat mert különben fejbe lövöm magam...jó azért nem de remélem tetszik valakinek. komizzatok+iratkozzatok fel ha tetszik légyszi :)
Ha azt mondanád egy hisztis p*csa vagyok, nem lennél
távol mások elképzelésétől. Szembe nem merik mondani, hisz mér sértenék meg
pont az elnök lányát?
Nem zavarna. Hiszen még a saját apám szerint se vagyok normális. Mikor 14 éves koromban
meghalt anya, droghoz és esetleg piához nyúltam. A drágalátos nővérem se volt
mellettem. Persze a csöves sapkás, tépett gatyás Converse cipős, márkás pólós,
cica sminkes, csak fiú barátos lány fajta vagyok.És épp ebből lett elege apámnak. Hogy csak a haverok és a pia. Suli nincs, csak magántanár aki pillanatnyilag ki van tőlem. Ja igen. A nevem Hope és ma vagyok 18 éves. Most költöztem Monte Carloba a nagynénémhez.
Pont újév volt. Hát nem ironikus hogy január elsején születtem? Szóval újév. Katie (a nagynéném) elment bulizni. Mázli hogy ilyen fiatalos. Felvettem egy fekete Supra cipőt, egy háló harisnyát, rövid farmer gatyával, Fekete bő póló, és a megszokott fekete csöves sapka.
A hajam normálisan, hullámos volt és gyorsan kisminkeltem magam. Szempillaspirál, tussal kihúzott cicaszem. Mint aki most lépett ki egy hülye valóság show-ból Felkaptam a kabátom és a telefonom a zsebembe mélyesztettem. Kilépve a házból megcsapott a hideg és az arcomon éreztem a hópelyheket. Bepattantam a fekete kocsimba és vezetni kezdtem. Nem volt különösebb célom csak kerestem valami füstölgő bulihelyszínt.
Egyszer csak megpillantottam egy hatalmas világító "OBC" táblát. Óriási sor kígyózott előtte. Gondolom jó hely lehet... ha ennyi emberke álldogál több órányit. Leparkoltam a kocsit majd kiszálltam. "Fuu de hideg van"- gondoltam magamban. Körbenéztem majd megláttam a sor végét. Jó messze volt. Hirtelen odaszólt nekem egy srác a sor (leg)elejéről:
- Hé cicus! Gyere nehogy már beállj a sorba- intett félig már részegen egy srác.
Lassan odasétáltam mire a srác tapizni kezdett. Bemutattam a személyim, majd otthagyva az öt személyes srácbandát besétáltam a helyre. Leadtam a kabátom, majd eltolakodtam a bárhoz. Kértem egy üveg vodkát majd le is húztam. Benyomultam a tömegbe és táncolni kezdtem. Pár srác hozzám csapódott táncolni.
Amikor már a w hetet is megütötte az óra, beültem a kocsimba és egy nyugtatót bevéve hazahajtottam. Katie már rég otthon volt. (megállapítás: nem volt keréknyom a hóban) Befeküdtem az ágyamba és elaludtam. Most mit írjak az alvásról? Jó volt.
Dél körül keltem. Katie ágyba reggelit hozott. Rántottát és kávét. Istenem... mintha megint hét éves lennék. Persze jól esik hogy hozta de ne már... nem igazán szoktam hozzá az ilyesmi dolgokhoz.
Megettem a kaját majd letusoltam. Mindig azon gondolkozom, milyen amikor benyit a fiú és a lány mint állat felsikít. Megmostam a hajam és lemostam a sminkem. Mikor kiléptem a zuhany alól, megcsapott a jég hideg levegő. A tükörbe nézve elhúztam a szám... rémesen néztem ki. Felöltöztem és elrendeztem a hajam, illetve a sminkem.
Bekapcsoltam az iPodom és megnéztem egy filmet. Csajok Monte Carloban. Selena Gomez játszik benne és Leighton Meeser. Egyszer megnézed, másodszorra már nem éri meg. Semmi valóságalapja, semmi speciális. Az egész filmet előre tudtam. Persze ezt a hülye filmet is csak ebben kicsi városkában forgathatták.
Katie szólt hogy menjek már le a nappaliba mert mondania kell valamit. Szép komótosan lesétáltam és lehuppantam a kanapéra.
- Gondolom apád nem mondta el... a hírt- húzta fel a szemöldökét. Gondolom inkább kérdés mint kijelentés.
- Hírt?- húztam össze a szemöldököm.
- Nos... van egy gimnázium itt a közelben. Be vagy íratva. Csak fél évet kell kibírnod. Ha nem buksz meg egy tantárgyból sem, kiíratlak és felveszek egy magántanárt- nézett rám biztatóan.
- Nem telik most magántanárra?- húztam föl a szemöldököm.
- Ez... nem vicces Hope- rázta a fejét nem helyeslőn.
- Oké- bólintottam- fél év. Nem több. És négy bukás- egyeztettem.
- Nincs bukás- figyelmeztetett.
- Három- próbálkoztam.
- Nulla Hope!- emelte fel a hangját.
- Csak egy!- vettem elő a kiskutyaszemet.
- Azt az egyet felhúzod kettesre- zárta le.
Kiderült hogy ma van az évnyitó. És holnap az első nap. A kezembe nyomott egy köteg könyvet. De jó felnőttnek lenni! Ledobtam az ágyra a könyveket és átöltöztem ünneplő ruhába. Egy fekete szoknya és egy fehér blúz. Megszokott. Nyolc centis magassarkú és kivasaltam a hajam. Telefonomat a kezembe vettem és lementem megmutatkozni Katienek. Elismerően bólintott, majd felém dobott egy karkötőt. Fekete fonott karkötő. Egy kis arany szív lógott róla.
- Remélem majd segít túlélni a gimit- mosolygott.
- Így is úgyis belehalok- öleltem meg.
Lassan elindultam a suli felé. A telefonomon néztem a térképet így csak majdnem tévedtem el. Mikor megláttam a sulit... mint a Fehér ház basszus. Olyan nagy volt meg fehér is szóval érthető. Egy óriási kapu volt. Oké a szülőházam mindennél nagyobb de ez is nagy volt. Elég nagy ahhoz hogy elképedjek. Mikor bementem a kapun pár én korú srác füttyögött, meg mondogatták: "ez bizony erős tízes!"
A tornateremben tartották az ünnepséget. És akkor a hirtelen látható hierarchia:
• a gyíkok
• a gördeszka, bmx, rolleresek
• a jó arcok de nem szépek/helyesek
• a nagymellű, nagyseggű cicababák
• a legjobb pasik.
Persze hogy pasik a felső réteg. Hirtelen egy lökést éreztem mögülem. És a telefonom repül, valaki meg a seggem súrolva áll mögöttem. Nyugodtan álldogáltam hogy felvegye végre a "baleset" okozója a telefont.
Mellém fáradt majd tapsolt kettőt. Egy gyík rohant oda majd felvette a telefont. A mellettem álló ember kezébe adta majd lassan hátrálva leült. Szó szerint minden nézőtéren ülő ember minket nézett.
Nyújtottam a kezem az illető felé, habár nem néztem rá. Erre csak egy pacsit adott. Sóhajtva megszólaltam.
- Vissza adnád a telefonom?- tettem a mondat végére hangsúlyt.
- Nézz rám és odaadom- dobálta az iPhone-om. Unottan felé néztem, majd cseppet sem meglepve észleltem hogy a tegnapi srác volt az. (aki előre engedett a sorban)
- Nyugodtan ideadhatod- téptem ki a kezéből.
- Téged ismerlek...- gondolkozott.
- Kétlem- vontam vállat majd felültem a lelátóra. Mintha olyan nagy dolog lenne ennek a srácnak hátat fordítani. Mindenki nyitott szájjal bámult rám. Az igazgató belépett a terembe és az egyetlen álló embert leültette.
Elmondta a húsz oldalas hegyi beszédet és köszöntött engem is. Persze ekkorra már körbekeringett hogy ki vagyok. Vagyis az titok hogy az USA elnökének a lánya.
Mire végre elengedtek, felálltam majd hazaindultam. Lekaptam a magassarkút és átvettem a csizmám. A jég hidegben... Hogy miért nem használtam a kocsim? Mert Katie elvitette szerelőhöz. De rendes.
Elővettem a zsebemből a cigarettás dobozom és leszidtam magam hogy nincs nálam öngyújtó.
- Kell?- nyújtott felém valaki egy öngyújtót mire szívrohamot kaptam.
- Te mindenhol ott vagy?- kérdeztem a srácot aki... értitek. Mindenhol ott van.
- Bocs hogy erre lakom- tette fel a kezét védekezően.
- Mindegy- legyintettem.
- Most akkor kell vagy nem?- legyezgetett az öngyújtóval az arcom előtt.
- Nyugodj le szöszi. Kell- vettem ki a kezéből. Rágyújtottam majd megdobtam vele.
- Miért vagy te ilyen zárkózott?- jött tovább mellettem.
- Nem látok körülötted szőke ribabcot- váltottam témát.
- Ne terelj. Nem áll jól- vigyorgott.
- Nem mindegy az hogy miért vagyok ilyen? Úgyse érted meg- nyitottam ki a házunk kapuját.
- Óhh a nagyképűség. New Yorkból jöttél hogy ilyen nagy az arcod- ragadta meg a kezem.
- Washington- néztem gyilkosan a kezére amivel az enyémet szorongatta.
- Jó tudni hogy magasról teszel a kisvárosiakra- lökött be a kapun, majd sarkon fordulva eltűnt. Nem tudom mire ez a nagy erőszakosság.
Belépve a házba elnyomtam a csikket majd felrohantam a szobámba. Áttettem egy épp telefonva a kártyát majd láttam hogy 73 sms érkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése