2.rész Semmit sem értek

sziasztok drágaszágok:) nem tudom tetszett-e nektek az első rész. írjatok komit vagy +1-ezzetek mert úgy tudom hogy tetszik e. bárki írhat kommentet, még az is aki nem regisztrált a blogomra.
  1komment és 2bd +1után hozom a következő részt:)

  Az összes valami Harrytől. Kérdések voltak... gondoltam ma nem megyek sehova, csak itthon maradok. Persze ez is egy gyönyörű elképzelés volt. Van egy hülye hagyományuk az Angoloknak, mi szerint köszönteni kell az új szomszédot...

- Hope gyere! Téged keresnek a szomszédból- hallottam Katie hangját. Komótosan lesétáltam majd azt a srácot aki... szerintem mániákusan követ. Oké ő hamarabb költözött ide.
- Ugye csak szivatsz...- néztem rá könyörgőn.
- Ezt akartam kérdezni- nézett unottan. Katie az ajtó felé indult mire utánaszóltam.
- El ne merj menni Katie!- mire megtorpant.
- Ha akarod, majd kitessékeled- vont vállat majd becsukta maga után az ajtót.
- Megnéztem volna az új szomszédot... de mint látom, már ismerem- dőlt a falnak.
- Csak látásból ismersz. Amúgy fogalmad sincs ki vagyok- ráztam a fejem.
- Tudom hogy beképzelt, elkényesztetett, Washingtoni ördög vagy.
- Nem vagyok ördög- húztam össze a szemem. Odajött hozzám majd az egyik tincsem eltűrte a fülem mögé. Kissé hevesedett a szívütemem de nyugodt fejjel figyeltem az arcát.
- Látod. Más erre a tettemre elpirul, könnyezik és szuszog. Egyszóval: belém esik- mosolygott féloldalasan.
- A béna gyíkok akik a beképzelt köcsögöket bírják- vontam vállat.
- Szóval ez a véleményünk egymásról...- nézett mélyen a szemembe.
- Úgy tűnik- bólintottam majd elkapva a fejem kikerültem. Kinyitottam az ajtót, majd vártam.
- Így tessékelsz ki?- nevette el magát.
- Csak húzz el innen- mondtam kissé más stílusban.
- És vissza esel- sétált ki. Rácsaptam az ajtót majd felballagtam az emeletre. Át vettem az ünneplős cuccom egy kényelmesebb "otthoni" ruhára.

  Bámultam magam elé és azon bánkódtam hogy suliba kell járnom. Persze gondolom aki egész életében (legalábbis 20 éves korig) tanul annak rosszabb... csak hát én még sose jártam iskolába. A napjaim nagy részét ellógtam és a jó memóriámnak köszönhetően ragadt meg valami a sok unalmas könyvből. Jó is lesz "az órákon alvó lány" nevet őrizgetni...

  Lassan kezdett besötétedni így lementem a konyhába enni. Annyi hús és hal volt a hűtőben hogy szinte odahánytam. Oké nem... elértem a wc-ig. (vegetáriánus vagyok) Találtam tésztát meg valami sajtszószt és varázsoltam belőle kaját... majdnem kaját.

  Minden esti higéniai cuccot elintéztem majd elkezdtem egy filmet. 7 óra alvás után picit fáradt voltam így hamar kinyúltam.

  Reggel fülsüketítő pittyogásra ébredtem. Kinézve az ablakon észleltem hogy elolvadt a hó és konkrétan hét ágra süt a nap. Katie vett nekem egy ébresztőórát. Jaj de aranyos... a földszintről még ordibált is nekem. Kénytelen voltam kikelni. Gyors zuhany (15perc), smink, ruha és már ki is pipálhatom magam. Rövid gatyát vettem fel fekete harisnyával.

  Lassan leértem a konyhába, mire Katie siettetni kezdett. Jellemző. Nem viseli el ha elkések suliból... vagy bárhonnan. Belökdösött a kocsimba, majd megdobott egy üveg energiaitallal. Felbontottam majd hajtottam a suli felé. Valamennyire megjegyeztem merre van, így könnyebben odataláltam mint amúgy.

  Gondolkodtam rajta hogy esetleg nem megyek be, de akkor Katie hatalmas patáliát csapna és beköpne apának. Aki elvitettne Ilona szigetére mint Napóleont.

  Gyanítottam már becsöngettek, ugyanis senki sem volt kint. Komótosan besétáltam az épületbe majd kopogtam az igazgató ajtaján. Egy hapsi nyitott ajtót. A 20-as évei végén tepert.

- Nos Hope... úgy gondoltam hogy tanítás előtt jössz be és hogy nem te leszel az egyik késő diák- mondta mély hangon.
- Én meg úgy gondoltam hogy nem járok iskolába. Úgy tűnik mindketten tévedtünk- mosolyogtam erőltetetten.
- Hope... ha nem szólsz vissza, könnyen ki fogunk jönni. Nem fogok sok vízet zavarni neked ha nem teszel nekem keresztbe. Az elnök lánya... istenem- sóhajtott.
- Látom nem probléma ha kések- dőltem hátra a bőrszékben.
- Menj órára Hope- intett. Kinyitottam az ajtón majd a szomszédommal találtam szemben magam.
- Szóval az elnök lánya...- vigyorgott ördögien.
- Ez szigorúan titkos. Ha elmondod valakinek, Hope apja a börtönig perel- fenyegetőzött az igazgató.
- Mért hívattál Mike?- kérdezte pofátlanul.
- Hope az osztálytársad lesz. Kísérd el a terembe- utasította.
- Ez egy rossz ötlet- kezdtem de velem párhuzamosan rávágta a srác hogy: örömmel.
- És az iskolában igazgató- mondta szigorúan az igazgató.

  Becsuktam az ajtót majd követtem a srácot. Nem siettem túlzottan. Elvezetett egy ajtóig amire ki volt írva egy "11/b" felirat. Megállt az ajtó előtt majd ledobta a táskáját.
- Na most kisegítessz- jött felém mire hátráltam.
- Nem erre valók a szőke kísérőid?- tettem ki a kezem "STOP" típusban.
- Nem- ragadta meg a karom majd erőszakosan lesmárolt így a fejére kenve a fél rúzsom.
- Te beteg vagy!- adtam meg a tiszteletet az arcának. (magyarul: felpofoztam)
- Ne mond hogy nem élvezted... úgyse hiszem el- kacsintott majd nyúlt az ajtóhoz. Kicsit szétszedtem a haját majd előtte beléptem az ajtón. Ha csináljuk, akkor csináljuk jól.
- Ha már jelenlétével megtisztel a két késő is folytatnám az órát feltéve hogy leülnének- nézett unottan a tanár.
- Csoda hogy bejöttetek... nem fáradtatok el?- nyögte be egy göndör srác amit mindenki nevetéssel, de legalább mosollyal díjazott.
- Tudod van akinek jó a kondija- húzta fel a pólóját, megvillantva a hasát. Kénytelenül megfogtam a hasát és mosolyogva néztem.

  Letelepedtem egy nagyon hátra eső padhoz. A srác (a szomszéd) megállt mellettem és csodálkozva nézett. Egy messze eső székre mutatva jeleztem hogy üljön oda. Persze az neki túl elől volt, úgyhogy egy stréber kinézetű gyereket kilökött a mellettem lévő padból majd leült.

  A padra téve a pulcsim, ráfeküdtem és elaludtam. Arra keltem hogy egy vörös hajú lány mosolyogva kelteget.

  Úgy megilyedtem, hogy orronvágtam. Szegény felnyőgve nevetni kezdett. Felpattantam majd vele nevetve adtam egy zsepit. Ugyan nem vérzett az orra de hát a formaság.

- Bocs csak megijesztettél- mosolyogtam.
- Semmi. Csak nem hagyhattam hogy Zaynnel itt maradj- húzott az ajtó felé.
- A kivel?- csodálkoztam.
- Még csak a nevét se tudod?- nevetett- ő Zayn Malik. Fél évet ült... ki tudja miért. Ő a lányok álma.
- Szóval te is?- nevettem.
- Nem... én a rokona vagyok. Meg amúgy is van valakim- mosolyodott el, majd a folyósón elkísért a szekrényemig. Szófosása lehet ugyanis nem hagyott megszólalni.
- Figyelj... kezdjük előlről- fordultam felé- én Hope vagyok. És teee...
- Ohh Aria vagyok- mosolygott.
- Szuper- nevettem majd túl estünk a bemutatkozáson. Utána teljesen felszabadultan mesélt a hiearhiáról. Azt is elmondta hogy én pillanatnyilag a "titokzatos lány"- ként szerepelek, legfölül Zaynnel egy szinten.

  Ezen jó nagyot csodálkoztam majd előttünk fékezett le öt szőke csaj. Gyilkosan meredtek rám, majd becsapta a szekrényajtóm. Minden egyes ember minket nézett.

  Nyugodtan "na ez jó lesz" stílusban nekidőltem a szekrénynek mire a "fő" barbi idegesen nézegetett.

- Remélem nem hiszed azt, hogy te vagy itt a szent és sérthetetlen ribi- nyávogta.
- A ribi szerepet mint látom, nyugodtan rátok bízhatom- mutattam végig egyesével mindegyiken.
- Vonszold el az iskolámból a segged te...- kezdte.
- Nora te tűnj el az ÉN iskolámból!- ordította a csajra Zayn.