1.díjam

   Köszönöm a díjat, Anna Gray-nak!

11 dolog rólam:

- nem tudok angolul -

- utálom a havat, de a telet amúgy imádom -

- mindig kii van festve a körmöm (sose átlátszóval) -

- szeretek kézilabdázni, de futni utálok -

- nem tudok sütni/főzni, csak és kizárólag rántottát (mármint szakácskönyv nélkül) -

- imádom a karamellt -

- semmi pénzért, nem festeném a hajam -

- szempillaspirált és szemtust használok általában -

- szeretem a ROCK zenét -

- azért Zayn a kedvencem, mert "rosszfiú" +szemei, haja -

- egy nővérem és egy bátyám van -

11 válaszom:

•Olvasod a blogom?

Igen!

•Mióta írsz ?

Április óta.

•Szerinted miért fontos, hogy komizzanak a blogodhoz ?

Mert különben nem tudod biztosan, hogy van aki olvassa és senki sem magának írogat...

•Miért döntöttél úgy, hogy elkezdesz blogot írni ?

Réggebben nagyon sok blogot olvastam, és láttam hogy milyen jó leírni a dolgokat amik eszedbe jutottak, szóval ezért kezdtem blogot írni.

•Hallgatsz zenét miközben írod a sztorit? Ha igen milyeneket/ha nem miért nem?

Nem nagyon. Azért nem, mert általában a telefonomon írok és a tv megy kövben. Amikor meg hallgatok, akkor vegyeset.

• Hány blogot követsz?

14-et, abból 6-ot olvasok.

•Te képviselsz valamilyen stílust?

Nem tudom. Állítólag egyedi vagyok, de nem tudom milyen a stílusom...mármint mi a neve.

•Van háziállatod ?

Régebben volt 2 hörcsögöm, most a nővéremnek van egy teknőse, de saját állatom az nincs.

•Hogyan szoktad viselni a hajad?? (pl.kiengedve, lófarokban..)

Kiengedve. Néha felfogva.

•Melyik városban laksz?Dunaújvárosban. Fejér megyében.
• A nyáron mentél/fogsz nyaralni ??

Voltunk Görögországban.

11 kérdésem:

- milyen zenéket hallgatsz?

- sportolsz valamit?(mit?)

- sminkeled magad?

- van testvéred?(édes/mostoha)

- hány éves vagy?

- törték már össze a szíved?:/

- milyen hosszúságú a hajad?(rövid/közepes/hosszú)

- jól kijössz a szüleiddel?

- ki a kedvenc énekesed?

- kedvenc színed?

- miért kezdtél el blogot írni?

emberek akiknek küldöm:

Loren Belieber

▲MEZY'Sgirls.

Chiara

Spacy An

Szilvia Blahó

Mrs. Stylik

14.rész Beverly Hills!

sziasztok.kész lettem a resszel, remélem Tetszeni fog.nem nagyon szeretem azokat a storykat, ahol megismerkednek Aztán máris együtt vannak, meg a valósägban sincs ilyen, és igazäból ez Valamennyire az én életemről szól, Vagyis már ami.nem mentem el BH-ba és nem ismerem az 1D-t, csak helyettesítettem Néhány szereplőt.ennyi.jó olvasást:)

- Tetszik a rúzsod- húzogatta a szemöldökét.
- Baj van?- kérdeztem.
- Már nincs- tett le és elment valamerre.
- De nem is akartok rá cáfolni a pletykákra- utalt Aria arra hogy mindenki megdöbbenve mered rám.
  Nem igazán érdekel az ítélkezésük. Hátha majd megunják meg minden...csak nem vagyunk akkora szenzációk hogy még a falak is rólunk beszélnek. Tény hogy a suli legmenőbb pasijával szoktam csókolózni...de nem olyan kivételes a dolog. Hiszen nem is ismerik mint ember...annyit tudnak róla hogy jól néz ki és jó fej. És ezt pont én mondom, aki ugyan ennyit tud róla.
  Utolsó óra után siettem haza. Katie mostanában nagyon feszült és nem akartam eljátszani az utolsó eséjem. Lehet hogy egy normális rokon nem mondana ilyet de ő komolyan gondolka a dolgot. Biztos vagyok benne hogy képes lenne kidobni ha kihúznám a gyufát. Hiszen meg akar nevelni vagy mi. Kicsit szomorkás volt úgyhogy felrohantam a szobámba és meg se mukkantam. Idővel elcsendesül a dolog. Abban hogy csak ültem és bámultam magam elé, hirtelen elaludtam.
  Arra keltem hogy valaki pofozgat és ugrál az ágyon. El is mennek a francba ezzel a keltegetési móddal. Amikor kinyitottam a szemem Niall és Aria volt ott. Gyilkosan meredtem rájuk mire csak elnevették magukat. Gyanítom hogy a hajam szerte szét állt és a sminkem is elkenődött.
- Arra gondoltunk hogy pénteken elmegyünk Beverly Hillsbe- vigyorgott Niall.
- Minek?- mondtam gorombán.
- Napozni! Meg fürdeni. Ott 37fok van. Itt meg esni fog a hó- nyafogott Aria.
- Oké- sóhajtottam- és most minek keltettetek fel?
- Mekiii!- kiabálta Niall és felrángatott az ágyról.
  Bezárt a gardróbomba és megvárták hogy kész legyek. Egy csomó ideig agyaltam rajta hogy ha esni fog a hó, akkor milyen lehet a hőmérséklet, de inkább egy csőgatyát, egy nagy pulcsival és egy csizmával vettem fel.
  Amikor beszálltunk a kocsiba, volt egy kisebb veszekedés arról hogy ki hova ül. Én vezettem, Aria mellettem, Niall pedig mögülünk idegesített minket. Mint a Shrekben kérdezgette hogy "ott vagyunk már?" A végén Aria már hátramászott és fenyegette hogy feldugja a seggébe a tűsarkúját.
  Olyan gyerekesek voltak...szétdurrant a fejem és már cafatokban lógtak az idegeim. Aztán megérkeztünk a mekihez és mint a kisangyalok úgy viselkedtek. Egészen addig, amíg be nem léptünk az ajtón. Akkor odarohantak a pulthoz és vadul sorolták hogy mit kérnek. Amikor odaértem a pénztáros együtérzően nézett rám majd gyorsan kiszolgált. Niall olyan aranyos volt hogy megengedte hogy fizessek. Igazi úriember...
  Aria hirtelen észrevette Harryt és leült mellé. Azzal már nem számolt hogy Louis és a barátnője is ott van. Harry elkezdte játszani hogy Aria a csaja de nem volt valami valósághű, szóval hamar lebuktak. A lány igazán kedves...csak egy idegesítő bohóc lett tőle Louis. Szerintem Aria egyből kizúgott belőle. Sőt...még én is csodálkoztam rajta.
  Aztán hirtelen megjelentek Zaynnék. Azzal a sráccal volt, akivel még nem beszéltem. Azt hiszem Liam. Harry mesélni kezdett valami béna sztorit. Nem értem miért olyan vicces neki az hogy álmában egyszer kivasalták a haját, aztán felkelt. Mi csak azon nevettünk, hogy amikor végzett megrázta a fejét és oda morogta "ezek a fürtök!"
- De láttad volna az arcát. Komolyan Liam...az a csaj zakkant- huppant le mellém Zayn.
- Csönd! Épp sztoriban vagyok- kussoltatta le Harry.
- Drágaságom. Még a csend is viccesebb ennél a sztorinál- mondta Louis barátnője, mire Loui felnevetett.
- Mondtad volna a falat...még az is eredetibb lett volna- morogtam.
- Ne aggódj. Hope mindig ilyen zsémbes- nyugtatta El-t Niall.
- Van akinek ez jön be- idézett Aria.
- De pszt!- pisszegett viccesen Zayn.
- Nyílt titok- legyintett Harry- szóval amikor felkeltem akkor sírni kezdtem annyira megijedtem...
- Harry. Felfogtad hogy nem érdekel?- kérdeztem mogorván.
- De sose hagyod hogy befejezzem- szomorkodott.
- Amikor megtörtént, akkor is csak neked volt vicces- dünnyögte Niall.
- Régen bizar volt a humorod- jelentette ki Aria.
  Amikor már megvitattuk ezt a témát akkor végre enni kezdtünk. Ugyan csak egy sültkrumplit rendeltem, a végére már egy turmix volt előttem. Niall ellopta a krumlit és Liam orrába akarta beledugni. Amikor már feladta, a saját orrát választotta.
  Amikor elkezdett nevetni, akkor kiesett és mindenki azon dőlt. Amikor elment Loui barátnője akkor már végre ő is beszállt a hülyülésbe. Aztán megunták a vendéglátók hogy zárás után is ott csövezünk és kitettek minket.
  Mivel Niall kocsijával jöttünk, ő hazavitte én meg nem engedtem hogy bárki is hazavigyen. De volt egy személy aki nem akarta hogy megint egyedül menjek valamerre szóval otthagyta a kocsiját a meki előtt, és velem sétált haza felé. Ki lehet találni hogy Zayn volt az.
- Bocs a délelőttit- karolta át a derekam.
- Már megszoktam- legyintettem.
- De sose bántad-kacsintott.
- Khm...- bújtam ki a szorításából.
- Csak kérni kell- engedett el.
- Sose értettem mire jó ez nektek- utalatam a karolgatásra.
- Jó érzés- vont vállat.
- Gondolom mennyire- sóhajtottam.
- Hogy állunk?- kérdezte hirtelen.
- Tessék?- kerekedett el a szemem.
- Mit nem értettél ezen?- sóhajtott.
- Zayn. Mi barátok vagyunk. Ne aggódj nem fogok beléd esni- nyugtattam meg. Végülis majdnem igazat mondam. Nem fogok belé esni, max tulzottan is megkedvelem...mindegy.
- Csak gondoltam akkor tisztázzuk- mosolygott keserűen.
- Nem szoktál hozzá hogy ezt mondják ugye?- nevettem az arckifejezésén.
- Nem...de gondolom jó kimondani- nézett még mindig ugyanúgy.
- Mi van?- néztem rá furán.

- Mindegy. Holnap Beverly Hills, el ne felejtsd- intett majd bement a házukba.
  Aha...nem tudom mi baja. Vagyis van tippem de szerintem az nem olyan jó tipp. Nem lehet az a baja hogy barátként tekintek rá. Hiszen ő is rám szóval egyenlőre ötletem sincs mi baja lehet de majd egyszer elmulik neki.
  Gondolom milyen hülyén nézhettem ki hogy ott állok és bámulok utána, szóval inkább besiettem a házba. Teljesen elfelejtettem szólni Katienek arról hogy hétvégére elmennék Beverly Hillsbe. Lassan és tapintatosan kell közölnöm velem. Mázlim hogy télen járok szoláriumba...épp ezért nem vagyok halál fehér.
  Igen tudom hogy a szoláriumtól lehet rákot meg mindenféle fertőzést kapni, de mindenki azt csinálja a testével amit akar. Piercingem csak azért nincs, mert az már sok lenne...mint a nővérkémre a műköröm és a szilikon segg. Amikor először szolizott akkor szinte csoki lett, olyan erősre állította.
- Szóval Katie...mi lenne ha hétvégén elmennél valahova?- jelentem meg a konyhában.
- Hova akarsz menni Hope?- támaszkodott a pultra.
- Most rólad van szó- mosolyogtam.
- Hope. Hétvégén dolgozom. Nem leszek itthon- nevetett- ha el akarsz menni valahova, akkor nyugodtan.
- Köszi király vagy...de kéne egy igazolás hogy érted- nyomtam puszit az arcára és felrohantam az emeletre. Biztos kikér.

13.rész Van akinek ez jön be...

sziasztok meghoztam a részt.szenvedtem vele egy picit, mert vacilältam hogy mi legyen, de kész lett a rész és ez a lényeg.kaptam egy dijat, amit majd később teszek ki, remélem tetszeni fog nektek a rész.:)
 

  Zaynnel egymást néztük és egyet se pislantottunk. Nagyon szórakoztató társaság ilyen körülmények közt. Amikor megijedtem akkor elmosolyodott aztán pillanatokon belül visszaváltott fapofára. Ha már egészen hajnalig itt fogunk ülni, akkor legalább ne bámulnánk egymást.
- Hogy lehet ennyire félni egy kis esőtől?- mosolygott.
- Nekem ijesztő és kész. Ha nem tetszik nem kell nézni- vágtam rá.
- Megszokhattam volna hogy bunkózol- morogta.
- Mit vársz tőlem ilyen helyzetben?- háborogtam.
- Túl sokat- sütötte le a szemét.
- Rosszul kérdeztem. Mit vársz tőlem picsáig ázva?- helyesbítettem.
- Nem is tudom...- vigyorgott kajánul.
- Hidd el most bármit megtennék csak hogy ne faggyak agyon- húztam össze magam. Egy szakadt gatya, meg egy Ramoneses póló volt rajtam.
- Louis engedj be minket- kiabálta Zayn maga mögé. Gyanítom Lou alszik.
- Ne reménykedj- vacogtam.
- Attól még nem akarok idehalni...- magyarázott.
  Végül hajnali négykor sikerült bejutnunk és már nem fagyoskodtam. Hogy a francba voltak képesek minket kizárni az ablakba? Befeküdtem az ágyamba és aludtam. A többiek mindenhol a szobában, szétterülve feküdtek és ott aludtak nállunk.
  Reggel Katie keltett és látszott hogy kiborult a bili. Majdnem kedvesen elküldte őket haza és idegesen járkált fel, s alá. El se hiszem hogy min akadt ki már megint. És amúgy is biztos lesz egy, utolsó utáni eséjem. Mert az mindig van.
- Hope...a haverjaid drogoznak. Amikor hazaértem akkor megkínáltak. Utolsó eséj. Különben mész a házamból- fenyegetett.
- Oké. Meghúzom magam- bólintottam.
- Utolsó- nézett mérgesen majd elment.
  Kikeltem és elkészültem. Szomorúan néztem az órára és unottan tapasztaltam hogy már bőven az első óra előtt beérnék. Még a második óráról is késni szoktam...nem hogy az elsőről. Szóval amikor biztos voltam benne hogy csak a második órára érek be, akkor elindultam.
  Az egész francia alatt halálra untam magam, ugyanis Aria úgy döntött hogy most figyelni fog. Sok sikert hozzá...csak azért így mondom mert még így is jobb vagyok franciából. Pedig én aztán sose figyelek órán. És az anyanyelvem angol...neki meg francia. Lehet hogy az hozzásegít, hogy anya francia volt, és már perfect francia vagyok. Ja és Louis nem volt suliba...elvileg beteg.
- Alig várom a tavaszi szünetet. Annyira jó lesz Görögben. Csak félek hogy anya nem enged el- bigyesztette le a száját.
- Szerintem megoldod- mosolyogtam rá.
- Ja...tudod gondolkoztam rajta hogy nem akarsz e eljönni velem- húzta a száját.
- De szívesen...csak tudod nem tudom Katie elenged-e- mondtam.
- Igen de tudod iszonyat problémás vagy- nevetett rajtam.
- Hé! Van akinek ez jön be- vigyorogtam.
- Ez de csúnya volt- nézett rám szúrósan.
- Nem rá céloztam- forgattam a szemeim.
- Akkor kire?- karolta át valaki a derekam.
- Rossz aki rosszra gondol- vettem el Zayn kezét a kellemetlen helyről.
- Hülye aki nem- súgta a fülembe. E tettébe szinte az egész testem beleborzongott.
- Akkor te hülye vagy- vigyorogtam.
- Van akinek ez jön be- sétált el mellettünk.
- Ha nem lenne a rokonom...eskü rámásznék- sóhajtott Aria.
- Ha nem ismerném, én is- ragadtam karon és mentem az udvarra.
  Mint mindenhol, itt is meg van a hiearchia. Az udvar közepén van egy nagy kör. Ott álldogálnak azok, akik el akarják hitetni mással hogy jó fejek. Vannak azok akik a négyzetbe rendezett padokon ülnek. Ők az igazán jó fejek. Meglepő de én is ott szoktam lenni. És vannak a megszeppent emberkék, akik csak az udvaron köröznek és mindenfelé bámulnak.
  Sajnos a mi csapatunkban Zayn és Ryan is ott van. Amikor az utóbbi még azt hitte hogy járunk, akkor mindenkinek elpletykálta. Amikor meg Zayn megvertem a rózsával...azóta mindig felhozzák ezt és ezen szoktak nevetni. Lassan már kezdett kínos lenni hogy mindig felhozzák és Zaynnel csak némán tűrjük a dolgot.
- Nem untátok még meg?- kérdeztem kissé ünneprontó stílusban.
- Na de ez olyan vicces. Mit tettél hogy ilyen pipa lett rád?- kérdezte az egyik srác Zaynt.
- Azt még én se tudom...vagyis hát azt nem tudom hogy pontosan mit tettem- sandított rám.
- Hope! Akkor te mondod el- karolta át a vállam az a srác.
- Szexelt a nővéremmel...elvileg- mondtam.
- Neked van nővéred?- csodálkozott két drogos haverom.

- Nem láttátok a rózsaszín barbit?- néztem körbe.
- Óhh a barbi- bólogattak egyszerre vigyorogva.
- Könnyen hanyatt vágta magát nekik- mondta Zayn.
- Ja. Megvolt. Bírja az anált- pacsiztak össze a drogosok.
- Na és Hope. Te bírod?- vigyorgott a mellettem ülő srác.
  Amikor kimondta végig futott az agyamon az a bizonyos este amikor az a pasas...megerőszakolt. Sose szerettem más előtt sírni, ezért felálltam és lassan elsétáltam. Még pont hallottam Ryan hangján ahogy kérdezte: "mi szart mondott?". Fájdalmasan, sírva rohantam be a fürdőbe és próbáltam magam összeszedni. Annyira elpuhányodtam itt.
  Aria rohant utánam és segített rendbeszedni a fejem hogy viszonylag normálisan nézzek ki. Valahogy gondoltam hogy ezen a dolgon fogok még sírni, csak nem hittem hogy ilyen formában. És hogy ennyire...fog fájni. Az hogy visszagondolok erre, a világot jelentő fájdalmat éri fel. Hiszen ha arra gondolok hogy egy voltam a sok lány közt, egy ilyen borzasztó dologban.
  Nem azt kívánom hogy bárcsak mással történt volna meg, csak azt hogy majd egyszer el tudjam felejteni ezt a dolgot. Vagy hogy majd valaki elfelejteti velem...és ha a szexről van szó, akkor nem rándul össze a hasam és nem erre a dologra emlékszem majd.
  Kilépve a mosdóból, mindenki szúrósan meredt rám. Végül is már megszoktam. Amióta megvartam Zaynt, azóta mindig ìgy néznek rám...azok akik nincsenek beavatva a részletekbe. Ha tudnák hogy miről maradnak le...néhány ember számára menthetetlenül vicces lenne ez a kis történet. Hiszen ha néha én is nevetek, akkor más hogy viselné?
- Miért tesznek úgy mintha valami esküvőn lennék menyasszony?- súgtam Arianak.
- Túl sok a sulis pletyka- vont vállat.
  Zayn furakodott át a nagy tömegen. Mikor hozzánk ért, elvette a táskám és Ariahoz vágta, aminek köszönhetően elvágódott. Csillogó szemmel nézett rám én meg rémülten, mintha valami baja lenne. Felemelt a combomnál tartva és a szekrényhez nyomva vadul csókolni kezdett.
  Reflex szerűen összekulcsoltam mögötte a lábam és átkaroltam a nyakát. Kicsit elmosolyodott a reakciómon. Talán most először mutattam ki hogy mennyire élvezem a csókját és majdnem elnevettem magam azon hogy eddig mindig felpofoztam.
  A fenekembe markolt jelezve hogy tetszik neki a dolog. Ez meg nekem nem tetszett, szóval eltoltam és gyengén felpofoztam. Kélyesen megnyalta a száját és mosolygott.

12.rész Kizártak?!

  Szóval aki lefekszik vele az nem eléggé jó hozzám. Aki meg nem fekszik le a szőke, plasztik nővéremmel, ahhoz pedig én nem vagyok eléggé jó. Na ilyet se tudtam meg az elmúlt tizenévben a nővérkémtől.
  Mikor Brook elment, Katie büszkén meredt rám. Persze mekkora megbocsáltás kell ahhoz hogy kibéküljünk? Csak mert ez így hogy minden pasimat lenyúlta az nekem nagyon nagy dolog. Felmentem a szobámba és ott készítettem ki magam ezen. Miért hiszek én a szememnek?
  Jó a normális emberek a szemüknek hisznek és nem érdeklik az hogy mit éreznek. Mindenkinek szüksége van egy olyan emberre aki mellettük van. Minden helyzetben. Lehet hogy én ezzel a hülyeségemmel rontottam el az egészet.
  Kezdem úgy érezni magam mint egy romantikus filmben...bárcsak ugyan az lenne a vége. Hogy a végén majd mi is együtt leszünk. Egy ideig botladozunk, aztán mint az ezer éves házasok kibékülünk és valahogy akár némán tudatjuk a másikkal hogy úgy tekintünk rá, mint az egyetlen ember a földön. Hogy csak a másikunk van számunkra. Valahogy így érzek iránta. Ha jobban ismerném akkor talán az első férjemet látnám benne. Biztos hogy nem tudnék megöregedni egy ilyen sráccal.
  Bele se tudok gondolni hogy milyen lesz később...pár év múlva amikor már egyedül élek. És nem nyafogok amiatt hogy nekem iskolába kell járnom. Vagy amikor 20-21 éves koromban dolgozó nő leszek és valami politikus vagy mi. Aztán amikor 25 évesen már aggódnom kéne hogy nincs férjem. Csak elváltam Zayntől.
  Aztán egy évig még epekedem Zayn után és végre lemondok róla. Találok valakit aki olyan amilyennek kell lennie egy férfinak...és hozzá megyek. Egy ideig fájni fog és nem érzek semmit se a férjem iránt de amikor lesz egy gyerekünk, akkor jövök rá hogy mennyire szeretem a férjem. És az érzés amit Zayn iránt éreztem, az eltörpül e mellett.

- Hope- hallottam Waliyha hangját. Körbe néztem és megpillantottam az ablakban. Izgatott volt a tekintete. Kiültem a párkányra es ismét társalogni kezdtünk. Pont mint multkor.
- Igen?- válaszoltam a "Hope" dologra.
- Tetszik már?- mosolygott.
- Nem- sütöttem le a szemem.
- Miért?- mondta kissé hangosan. Erre összerezzentem.
- Waliyha...nem tudom. Vagyis valaki nagyon bejön...tudod ki- suttogtam.
- És...- kezdte de egy mögötte álló ember félbe szakította.
- Légy boldog vele- rángatta be az ablakon a hugát Zayn.
- Nem lehetek- nedvesesett be a szemem.
- Már tudod milyen érzés- morogta majd becsukta az ablakot.
  Vak lennék? Vagyis hát én sose értem hogy ezekkel éppen mit akar mondani. Rosszuleső dolog de nem tudok mit tenni érte/ellene. Egyszerűen nincs erőm a szemébe nézni és közölni vele hogy mit akarok. Olyan betoji lettem...amióta itt vagyok. Csak a visszafogott lány vagyok.
  Ilyen szemszögből Washington kurvája voltam. De nem szeretek káromkodni. Olyan kis jelentéktelen ember lehetek számára hogy még annyira se tart hogy normális legyen. Hogy megértsen...
*szerda*
  Reggel a nagy sírógörccsel keltem fel. Mi értelme itt laknom ha itt is olyan vagyok mint ott. Mármint csak olyan féle képpen hogy olyannyira szenvedek mint ott. Ha titokban is de tudom hogy apám segíteni akar azzal hogy ideküldött. Csak visszafele sült el a dolog.
  A suliban ma nem szóltam senkihez. Nagyon nem volt kedvem társalogni...úgy senkivel. Hiszen aki nem tud a Zaynnel való vitánkról, az arról mesél hogy mennyire kedvel és mennyire irigyel hogy a suli népszerűségi listája tetején állok.
  Zaynt is csak a folyosón láttam. (mivel órákon magam elé meredtem és nem néztem oldalra. Még akkor se ha tudtam hogy néz) A folyosón mindig éreztem magamon a tekintetét. Nagyon idegesítő volt de néha visszanéztem és csak akkor szakadt meg a szemkontaktus amikor valaki (Aria) el nem ráncigált a terembe.
  Amikor beszéltünk a végén mindig vita lett. Ronda szavakat vágtunk egymás fejéhez és egyáltalán nem mutattunk megbánást a mondatok után csak Aria meg néha a többi srác tartott a földön, hogy ne depizzek be teljesen. Nem tesz jót a depresszió egy magam fajta lánynak. Az aggasztott legjobban amikor annyira összevesztünk, hogy a végén azt mondta: UTÁLLAK!- nyeltem egy nagyot, majd bólintottam és mondtam: oké, én is utállak.

 

  Mikor kicsöngettek, Niall türelmetlenül karon ragadott és rángatni kezdett a kocsija felé. Kiszabadultam majd mentem a saját kocsim felé, de ekkor már Harry is segített neki. Aztán amikor nyávogni kezdtem, Louis befogta a számat. És élvezni kezdte hogy megharapom a kezét. Aztán amikor vérezni kezdett, akkor elengedte a szám és sipákolni kezdett.
- Nem bírunk tovább nézni így...- kezdte Niall.
- Így hát keríteni fogunk...- mondta Louis.
- És nem szabadultok egymástól.- fejezte be Harry.
- És remélem csak vicceltek...de eléggé béna vicc- mosolyogtam körbe.
- Ha tudnád hogy mi mit tudunk amit te nem...- nevettek fel.
- De nyugi. Amit te mondasz el nekünk, azt Zayn nem tudja- kacsintott Harry.
- Lényegében ti mindent tudtok- sóhajtottam.
- Szóval ne lepődj meg ha valami rossz dolog történik- vigyorgott ördögien Harry.
- Hát ne- néztem ijedten majd bevágtam magam a saját kocsimba és elhajtottam.
  Úgy őszintén kezdtem félni a srácok ötleteitől. Mindent kinézek belőlük...akármit. Hazaérve felmentem a szobámba, és a biztonság kedvéért bezártam az ajtót és az ablakot. Amikor már kezdtem unatkozni, kiszelektältam azokaz a ruhákat amiket már biztos nem fogok hordani. Ezek azok a darabok, amiket egyszer már hordtam.
  A stylistom nem viseli el ha olyan ruhát veszek fel, amit egyszer már hordtam. Egyszer annyira ideges lett, hogy betörte az ajtót. Pedig most nincs is mellettem. De elvileg mindenhol van egy embere aki fényképez vagy mi. Bekapcsoltam a laptopom és felmentem twitterre. Kétezerrel nőtt a követőim száma. Valami sztárocska megjelölt egy riportban. Remek.
  Kopogtak az ajtón amit ki is nyitottam. Harry és Aria tódult be rajta. Kinyitották az ablakot, kiültettek a párkányra és bezárták azt mögöttem. Ebben csak az a vicces hogy szemben Zaynnel ugyan ezt csinálták. Az eleje iszonyatosan kínos volt. Én törökülésben ültem, ő meg lazán lógatta a lábát és egymást bámultuk.
  Ilyenkor felmerül bennem a kérdés hogy most pont mire gondol. Amikor ilyen fura tekintettel mered rám és sejtelmesen mosolyog. Kiráz a hideg ettől a pofától. Olyan helyes de akkor is olyan ijesztő. Aztán Aria mögülem az ablakon keresztül belekiabált egy megafonba.
- Minnél később kezditek el a beszélgetést, annál tovább vagytok kint. És ma esni fog az eső- mondta.
  Továbbá is némán ültünk, de nem néztük egymást. Olyan kínos volt az egész. Ha Arian mulna Harryvel már az ágyamon hemperegne. Meg ha Harryn múlna akkor is. Ijedten megfordultam de Aria és Hazza is ott ültek. Beszélgettek és olyan helyesek voltak.
  Kezdett már felhős lenni az ég és néha még dörgött, villámlott is. Egy kicsit félek a villámtól meg a vihartól. Csak nem tudok aludni meg összeszarom magam de áhh mindegy. Az első esőcsepp pont előttem ért tetőt. Vagyis talajt. Aria ördögien kacagott majd poharat nyomva az ablakhoz, halgatózni próbált.
  Amikor már ezerrel esett az eső és agyonáztunk még akkor se engedtek be minket. Már lefolyt a sminkem is és biztos vagyok benne hogy horrorélmény voltam. Mindig összerezzentem amikor villámlott vagy dörgött egyet. Zayn a végén már annyira nevetett rajtam hogy majdnem leesett az ablakból. Már hajnali kettő lehetett, amikor még mindig kint áztunk. Ariaék már nagyban elterültek a szőnyegen és aludtak.

11.rész Beszélgettünk!

sziasztok:) jó napom van, szóval kész lettem a résszel.köszönöm hogy írtatok nekem, nagyon drágák vagytok♥

remélem ez a rész is tetszeni fog, és sokan jeleztek hogy olvassátok

 

 

- Jaj istenem el sem tudod képzelni hogy mi volt tegnap- nevetett fel Aria az egyik órán.
- Hogy jutottál haza Texasból?- érdeklődtem.
- Felvett valami pasi amikor stoppoltam. A buliszerkóm miatt, azt hitte kurva vagyok- nevetett...enyhén beteg dolgokon is nevet- amikor közöltem hogy téved, kidobott a kocsiból és otthagyott. Aztán arra hajtott az exem aki felvett, hazacipelt és utána szexelni akart...azt hitte hálából megteszem. Erre leütöttem, és most agyrázkódása van. Aztán felszälltam egy gépre és most itt vagyok- vigyorgott.
- Aria...ennek miért örülsz?- kérdezte furán a tanár.
- Mert megcsalt és most annyira jó érzés- sipákolt. Ja igen...Zayn ma nem jött suliba.
- Oké...akkor gratulálunk- mondta a tanár és fojtatta az órát.
  Sose lesz olyan óra ahol nem alszom be...mindig Aria kelt fel és hazaráncigál, vagy legalább a kocsimig. De most az utolsó óra után, Louis vigyorogva jött mellettem és egy kamerával felvette a fejem. Niall jött a másik oldalamon és ismételgette: "készülj!,készülj!,készülj!"
  Aztán amikor kiértem a parkolóba egy hapsi nekidőlve állt a kocsimnak és egy csokor rózsát tartott a kezében. Mindenki nézte a jelenetet. Közelebb érve láttam hogy Zayn az és egyre jobban tudatosult bennem hogy mit kell tennem.
  Odaérve hozzá, vigyorogni kezdett. Én csak egy egyszerű mozdulattal átvettem a csokrot. Levettem a napszemüvegem, majd ránézten Zaynre. Minden erőmet összegyűjtöttem és tiszta szívből, verni kezdtem a rózsával. Tiszta tövis volt az egész, szóval a végére már vérzett is néhány helyen. Niall és Louis lefogott majd beültettek a kocsiba. Elhajtottam és egyenesen haza mentem. Brook ott várt és győzedelmesen vigyorgott, mindaddig míg fel nem képeltem.
  Ezután sírógörccsel átrohant a szomszédba és valakivel várta ott Zaynt. Azt hisz hogy most összebújnak és még rosszabb lesz nekem? Még ha le is feküdnek megint, akkor is azt fogom magam előtt látni hogy alig 4 és fél hónap múlva magántanuló leszek és leszarhatom a Zayn fajtákat.
- Halljam mi történt- ültetett le a konyhaasztalhoz Katie.
- Brook lefeküdt azzal a sráccal aki tetszett. De ma bebiztosítottam hogy ne tetsszem neki- nevettem.
- Ha jól tudom, mindenkivel ezt csinálja...vagyis eddig minden ilyen fiúval ezt csinálta- misolygott.
- És tudod a legviccesebb az hogy ebben az esetben nem zavart annyira mint vártam. Vagyis hát jobban zavart mint eddig, de azt hittem hogy rosszabb lesz. Ma viszont agyonvertem egy csokor rózsával...azt hiszem ezt nevezik fejlődésnek- haraptam bele egy almába.
- Nem gondolod hogy adnod kéne neki egy esélyt?
- Még egyet?- sóhajtottam.
- Az utolsó utánit...legalább- kérlelt.
- Nagyon bírod mi?- húztam fel a szemöldököm.
- Igen. És látszik hogy tetszik neked- ült le mellém egy tea társaságában.
- Az régen volt...ha még ő se képes arra hogy ne menjenek szobára akkor nem érdemel meg még egy esélyt. És amúgy is...nem kedvel eléggé- suttogtam.
- Látom hogy néz rád...és nem is a melled vagy segged nézi. Inkább a szemed meg a szád. Az utóbbit igazán vágyakozva- nevetett fel.
- Katie...ha már ennyit nézed akkor gyere össze vele- veregettem meg a vállát.
- Mit hiszel? Nem vagyok én pedofil- mosolygott.
- Felmehetek? Kezd kínos lenni a beszélgetés...- mutattam a plafonra.
- Menj csak- mosolygott.
  Felrohanva a szobámba azon agyaltam hogy mit csináljak. Nem akartam tovább beszélgetni Katievel. Úgy viselkedik mint az anyám és a legjobb barátnőm egyszerre. Mikor unottan kinéztem az ablakon azzal szembesültem hogy Zayn engem bámul. Egy nem túl nőieset horkantottam majd behúztam a függönyt. Annyit még láttam hogy a nővérkém hátulról rá mászik. És Zayn lerázva magáról elküldi a francba.
  Hallottam ahogy csukódik a bejárati ajtó és Brook felrohan a lépcsőn. Aztán bezárkózik a szobájába. A sírógörcs szélén bebújtam az ágyamba és valahogy aludni próbáltam. Kezdtem biztos lenni benne hogy féltékeny vagyok. És épp amikor elcseszek egy dolgot, akkor leszek benne biztos hogy ezt nagyon elszúrtam.
  Az éjszaka közepén keltem ki az ágyamból. Már másodszorra volt rémálmom. Leülve a kanapéra cigizni kezdtem. Tisztára ideges voltam. Aztán se kép se hang megint elaludtam. Később csak valami tűzoltókocsiban keltem fel.
- Minden oké- hajolt felém Zayn.
- Aha- köhögtem majd felkeltem.
- Kicsit megégetted a szőnyeget, a falat, a kanapét, a tv-t, az összes munkához való papíromat, meg a plafont- elemezte Katie. Nagyon ideges volt.
- Ne haragudj- mondtam.
- Hope mindig ez van! Ne haragudjak, de te akkor is rosszat csinálsz. Utolsó eséj!- mondta szigorúan.
- Nem fogod megbánni- igérgettem.
- Akkor menjünk- bólintott majd berángatott a házunkba.
  Kicsit szomorkodva feküdtem vissza az ágyamba és ismét Zaynre gondoltam, meg a csókjára és a szép barna szemére...miket beszélek? Anyukám arra tanított hogy ne szeressek feleslegesen. Hülyeség de ha belegondolok...miért szeressek valakit, ha az a valaki nem szeret egyáltalán se? Mind egy. Ne szeress hiába és kész.
  Reggel kicsit idegesen keltem fel, mert egész este nem tudtam aludni. Zayn Ramonest hallgatott és cseppet sem halkan. Még becsukott ablakon keresztül is iszonyat hangos volt a zene. Már szinte kényszerem volt hogy átmenjek és kinyomjam azt a kibaszott magnót, de nem tettem. Fő az udvariasság...ha minden igaz.
  A suliban pont beértem a harmadik órára. Valahogy nem érdekelte a franciatanárt hogy nem voltam bent az előző órán. Az orra alatt csak azt szokta dünnyögni "micsoda de ja vuu!". Az angol tanár viszont örült hogy bent vagyok órán. Diadalmasan mosolygott.
  Aztán Aria is beszélni kezdett hozzám. Nem az hogy idegesít, csak most igazán nem volt kedvem vele beszélni. Burkoltan a lényege az volt hogy ne verjem meg Zaynt egy csokor rózsával. De akkor is...olyan vicces volt.
- Jó. Megpróbálom tűrtőztetni magam- nevettem.
- Én a helyedben elmennék agy dokihoz- nézett szúrósan rám Zayn.
- Francokat hallgatózz- dobtam felé a könyvemet.
- Francokat dobállózz- szólt vissza.
- Kabd be magadnak Malik- húztam fel a szemöldököm.

- Amikor legutóbb ezt mondtad, pár perc múlva smároltunk- vigyorgott gonoszul.
- Aztán keféltél a nővéremmel- szóltam vissza. A háttérhangok, fojamatos huhogások voltak.
- És felgyújtottad a házatokat- vágta rá.
- "Minden vágyam megcsókolni téged..." rémlik valami?- mosolyogtam gúnyosan.
- Nem csókolgatok RIBANCOKAT- mondta ki azt a szót.
- Hát már nem is fogsz- sütöttem le a szemem és az óra további részében úgy tettem, mintha aludnék. Pedig azon dolgoztam hogy ne bőgjem el magam.
  Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam ebben a hülye kis városban. Mote Carlo...az isten szerelmére. Néhány embernek fogalma sincsen arról hogy itt mennyivel szarabb mint Washingtonban. Lehet hogy ott drogoztam meg minden de inkább vagyok drogos, mint egy agyon idegesített Remény nevű lány.
  Az utolsó óra kicsöngetése után mentem is a kocsimhoz. Niall időközben csatlakozott hozzám és habár tudta hogy mi történt, mégis elvárta hogy elmeséljem megint. Aztán csatlakozott Aria aki nagyon szomorú volt. Kiderült hogy Louisnak új barátnője van. Valami El...szegény barátnőm.
  Hazaérve szembesültem azzal hogy Brook haza utazik. A bőröndjei ki voltak készítve és csak arra várt hogy el tudjon köszönni tőlem. Még mielőtt megszólaltam volna, egy kecses mozdulattal leintett.
- Nem kell semmit se mondanod. És én se fogok...csak annyi, hogy nem feküdtem le Zaynnel. Mondhatnám hogy én nem akartam de nem lenne igaz. Értékes fiú...ne szalaszdd el- suttogta a végét a fülembe.
- Komolyan?- mosolyogtam.
- Csak beszélgettünk- nevetett- elmondta mit érez...remélem ezzel rájössz hogy titokban vigyáztam rád.
- Majd gondolkozok ezen- öleltem meg.

10.rész Kapd be magadnak Malik!

sziasztok.köszönöm a kommentet az uj olvasómnak, remélem most is irtok nekem. legalábbis nagyon örülnék neki. tudom hogy rövid rész lett, de annál tartalmasabb....lassabban fogom hozni a részeket, mert elkezdődött az edzőtáborom, és csak délutánokon érek rá 2-4-ig írni. légyszi irjatok hozzászólást

Bevágta az ablakot és valahova elrohant. Brook jött föl és nézte hogy kivel beszélek. Magammal...pár pillanat múlva már el is ment. Mindig ilyen farok volt. Még amikor nagyon kicsi voltam, már akkor is szemétkedett velem és apa mindig neki hitte el a dolgokat.
  Könnyes szemmel ültem az ágyamon és visszagondoltam hogy milyen volt az életem, még amikor anya is élt. Nem drogoztam és nem volt olyan dolog amit magamban kéne megoldani. Mindent elmondhattam neki és mindig tudott mondani valamit ami megnyugtatott.
  Egyáltalán nem vagyok az a sírós fajta lány...még csak néhány családtagom látott sírni. Többeközött anya. Ugyanis ha valahol sírok akkor vagy kicikiznek, vagy az agyamra mennek a "semmi baj", "minden rendben" mondatokkal. Sőt igazából még Brook előtt sem sírtam.
- Te most komolyan...sírsz?- kérdezte valaki mögülem. Zayn hogy a francba jutott be a házba?
- Nem- töröltem le a könnyeimet.
- Még sose láttalak sírni- indult meg felém.
- És ennek meg van az oka- temettem az arcom a párnába.
- Öhh segíthetek? Valahogy...- ült le az ágyra és maga felé fordított.
- Nem- szorítottam még jobban a párnát.
- Jó- sóhajtott majd magához ölelt. Eldobtam a párnát és ezután már csak a fekete pólójába sírtam.

- Utálok sirni- motyogtam.
- Én nem szoktam- nevetett.
- Kapd be magadnak Malik- ütöttem be neki középre.
- Basszameg- markolt a hátamba fájdalmában.
- Bocsi- öleltem vissza.
- Gáz van- mondta.
- Mert?- zokogtam tovább.
- Aszem beindultam- gondolkozott.
- Nem zavar- vontam vállat.
- Gondoltam- ölelt szorosabban.
- Levegőt azért kérnék- ütögettem a hátát.
- Na akkor eljössz?- kérdezte.
- Nem!- vágtam rá.
- Nora miatt?- kérdezte.
- Dehogyis- toltam el.
- Féltékeny vagy?- mondta gyorsan.
- Norara?- vágtam rá.
- Nem. Beckyre- utalt a csajra aki azzal menőzik hogy cigány. Én a helyében nem tenném.
- Én nem vagyok féltékeny Norara- vágtam rá és nevettem.
- Akkor gondolom eljössz- vágta rá ő is. Kicsit gyorsan beszéltünk...sőt. Lassan közeledtünk egymáshoz és vita féle képpen beszéltünk.
- Hát nem- mosolyogtam gúnyosan.
- Akkor úgy tűnik Noraval leszek ma- vigyorgott.
- Jó szorakozást- húztam fel a szemöldököm.
- Meglesz- csókolt meg.
  Igazán leállhatna ezzel...vagyis azzal hogy akaratom ellenére mindig megcsókol. Nem mondom hogy nem szoktam élvezni de ez akkor sem vicces. Még a végén mindenki azt hiszi amit Ryan. Eltoltam, felpofoztam, aztán idegesen felálltam.
- Ezzel igazán leállhatnál!- mondtam szigorúan.
- Te is a pofonnal- fájlalta az arcát.
- Ha leállsz a nyelveddel, leállok a kezemmel- kötöttem kompromisszumot.
- Azt már nem- háborgott.
- Ne kezd a dumát hogy: a csókod számomra kész kielégülés- idéztem a filmekben lévő dumákat.
- Akkor inkább nem mondok semmit- bigyesztette le a száját.
- Most menj el!- mondtam nyugodtan.
- Oké- állt fel.
  Megállt előttem majd a derekamra tette a kezét és kicsit közelebb húzott magához. Kihagyott a szívem de remélem nem látszott a lányos zavarom. Féloldalas "rosszfiú vagyok" mosolyt varázsolt az arcára és hajolni kezdett felém. Az arcomtól fél centire megállt és egy pimasz vigyorral nézett a szemembe.
- Minden vágyam megcsókolni téged...de félek nem akarod- nézett a számra vágyakozóan.
- Jó félni?- kérdeztem. Aztán a számba haraptam az övé láttán.
- Hope...ohh. Bocs a zavarásért- jelent meg Brook. És most rá fog szállni Zaynre.
- Semmi- léptem el Zayntől zavartan.
- Jaj ő az a Zayn? Sok jót hallottam rólad- kezdte simogatni Zaynt...a nővérem.
- Egy szót se szóltam róla- vontam össze a szemöldököm.
- Ja de ez jó duma- vont vállat Brook.
- Figyelj édesem- léptem a nővéremhez- nem járunk.
- Csak félreinformált személyek szerint- egészített ki Zayn.
- Miket mesélsz te rólam?- nézett rám szúrósan Brook.
- Én...semmit- sütöttem le a szemem.
- Majd még találkozunk- simogatta meg Zayn az arcát Brook és kiment.
- Értem mi nem stimmel vele- nézett rám Zayn együtérzőn.
- Na most már elmehetnél- lökdöstem a kijárat felé, majd sikerült kidobnom a házból.
  A nővérem megkérdezte hogy hova járunk bulizni. Így belegondolva lehet hogy hülyeség volt ugyanis a csontrészeg Zayn ágyba fogja vinni és ebben biztos vagyok szóval megint lemondhatok egy srácról. És megint az imádott nővérem miatt...ki más miatt.

  Katie érdeklődött hogy akkor megyek e valahova, mert tőle aztán mehetek. Ennek annyira örültem hogy a nyakába ugrottam és rögtön hívtam Ariat. Hála istennek nem megy nélkülem bulizni, mert szerinte az olyan szar buli lenne. Meg amúgy is most csak azért örülök, mert ki akar itthon punnyadni szombat este? Hát én tuti nem. És úgy tűnik hogy nem is fogok.
  Aria pont akkor ért oda hozzánk, amikor végeztem. Titokban volt bennem annyi remény hogy Brook kivételesen nem mászik rá Zaynre de nem igazán hallotta meg Isten a kérésem. Amikor odaértünk az OBC VIP részlegére egyből szemetszúrt a kanapén "turbékoló" párocska. Brook totálisan józan volt. Zayn viszont biztos vagy ezer színű tablettát látott.
  Iszonyat feltűnő lehetett a fekete ruhánk, ugyanis mindenki minket bámult. Oké hogy mi és Brook voltunk csak lányok (+2lány) de nem hiszem hogy ilyen kiéhezett barmok járkálnak erre. Aztán mi is inni kezdtünk meg elkerültünk mindenkihez táncolni. A végén Louishoz kerültem és ő vitt el valahova. Aztán adott valami szobát és elaludtam. Hát ő nem olyan aki lát egy részeg csajt és máris ráugrik. Egyrészt mert nem kezd ki bárkivel, másrészt meg mert valami titokzatos lány tetszik neki.
  Reggel hatalmas ricsajra és iszonyatosan fájó fejre ébredtem. Meg elaludtam a nyakam. Valami újgazdag család lehetnek Tomlinsonék, mert egy szobalány hozott nekem enni. Nem mondom hogy én nem vagyok gazdag de akkor se használom ki. Nem járok plázába se semmi. Vannak rá külön emberek, akik elhozzák a boltból azokat a ruhákat, amiket kivälaszt a stylistom.
  Mikor felkeltem, mintha ezer ló fejberúgott volna, annyira fájt. Ennyit biztos nem ittam...azt hiszem. Aztán amikor kiléptem a szobából, Louissal találtam magam szembe és megköszöntem hogy segített meg minden. Hazavitt majd elköszönt egy "holnap találkozunk" mondattal.
  Már csak három hétig kell kibírnom hogy Brook itt rázza magát. Eleve azt elérte hogy Zaynnel nem akarok beszélni, sőt még rá nézni se. Nem akarok olyannal jóban lenni, aki a nővéremmel szexelt. És már megszokhattam volna, de mindig ez van...és úgy látom jónak, ha annyiban hagyom a dolgot.
  Írtam egy sms-t Arianak hogy megvagyok és Louis haza hozott. Ő valami buszon ül, és valami hapsi németül magyaráz neki. Na igen. Ő is kapott a tablettákból. Aztán leszállt valahol és megbizonyosodott róla hogy Texasban van. Szegénynek hosszú lesz az uta. Aztán amikor Katie utasított arra, hogy tanuljak, teljesen elfáradtam és valahogy semmihez sem volt kedvem.
  Aztán éjszaka alvás előtt durrant az egész Zaynes dolog. Azt hiszem tényleg kedveltem a srácot de persze Brook lételeme hogy tönkretegye a fiúkkal való kapcsolatom. Akárhogy is gondoltam át a dolgot, mindig rossz lett a vége. Meg se lepődök azon hogy még sose volt négy hónapnál hosszabb kapcsolatom. Persze Brooknak egy hetes is csak alig volt, de nagyon örültem volna neki ha lett volna egy olyan kapcsolatom, ahol a pasinak nem csak a trófea, meg a jó csaj kellett maga mellé. Nen arra vágytam hogy a Temze partján sétáljak egy pasival és ott csókolgasson...csak hogy valamennyire ismerjem.

9.rész Ryan...-.-

sziasztok.úgy gondoltam hogy mostantól amint kész lesz, hozom a részt.de azért Örülnék a komiknak, meg annak hogyha osztanátok az oldalt meg minden.

remélem tetszeni fog ez a rész...

 

 

 

 

  Vállatvontam majd bementem a házunkba. katie mosolyogva nézte hogy még minden oké velem. Mondtam neki hogy ma elmegyek ithonról. Először nem igazán örült neki, de végül belement...sőt. Adott rá pénzt és azt mondta "ne gyere túl korán", és kacsintott is. Zaynen kívül valaki ma nagyon be fog rugni.
  Amikor a hajam csináltam már, hívtam Niallt aki megbizonyosodott róla hogy jókor hívtam e. Már nagyban a ház előtt dudált a kocsival, amikor sikerült elkészülnöm. Zayn velem egyszerre rohant a kocsi felé. Amikor meglátott, valami zavar volt a szemében. Ellenőriztem hogy van e rajtam ruha de volt szoval nem igazán értettem hogy mi van most vele.
- Te mit keresel itt?- kérdezte Zayn az első pohár után.
- Esetleg zavar hogy itt vagyok?- nevettem.
- Ja- mondta egyszerűen.
- Aha...nyugodtan igyál egyedül- hagytam ott.
- Hope! Gyere táncoljunk!- intett nekem Harry.
- Táncolj egyedül göndörke- legyintettem.
- Ja hogy betojtál. Mindent értek- vigyorgott majd odarángatott a táncparkettre és táncolni kezdtünk.
  Kirázott a hideg, amikor puha ujjaival hozzám ért. És azzal hogy iztadt, azzal csak vonzóbb lett. Mármint nem nekem, hanem annak a lánynak, aki később odaállt hozzánk, rázni a picsáját. Harry nevetve arrébblökte és tovább táncoltunk. Valaki tekintetét folyton magamon éreztem, de nem láttam senkit se aki engem néz. Csak elképzeltem...gondolom.
  Aztán hirtelen nagy képszakadás...amikor felkeltem, valami ágyban voltam. Pucéran. És Harry feküdt mellettem. Pucéran. Felálló dákóval. És szerte szét a ruháim a szobában. Ami Zayn szobája. Szóval. Harryvel vagyok PUCÉRAN, ZAYN szobájában. És totál nem emlékszem semmire...de se gáz.
- Mi történt?- pattant fel hirtelen Harry szeme.
- Engem ne kérdezz- ráztam a fejem.
- Mi...?- mondta.
- Nem tudodm- nevettem a fején.
- Azért megkérdezem. Jó voltam?- mondta halál komolyan.
- Honnan tudjam- keltem ki. A takarót magamracsavartam és valahogy felöltöztem. Külön pirospont Harrynek hogy nem akart meglesni. Legalábbis nagyon jól takarta, ha mégis.
  Kilépve az ajtón, Zayn kómás fejével találtam szembe magagam. Furán nézett rám...aztán végig nézett rajtam és kaján vigyorral lépett felém. Aztán elkomorodott...és végig gondolva a dolgot szomorú volt. A szemem lesütve meredtem magam elé. Ugyan nem tudom mi történt este, de biztos vagyok benne, hogy Zayn, Harry és én ugyanarra gondolunk.
- Nem tudom- motyogtam.
- Mit?- csodálkozott.
- Hogy mi történt- sóhajtottam.
- Ohh hogy te azt hiszed, hogy...- utalt a szexre. Csak bólintottam- nem. Fúj!- nevetett.
- Akkor mi ez a nézés?- hitetlenkedtem.
- Ugrattalak nyugi- nevetett.
- Nagyon nem vagy vicces- forgattam a szemem.
  Hátráltam és bementem a szobába. Ahol Harry próbálta megszüntetni az erekcióját. Amint meglátott, gyorsan betakarta magát és megint domborodni kezdett a takaró. Furán vigyorgott majd inkább odatett egy párnát.
- Jó hírem van. Nem volt semmi- mosolyogtam lelkesen. Kicsit alább hagyott a vigyora.
- Szóval...Zayn hogy van?- tért át más témára.
- Vicces kedvében van...de azt nem értem hogy ha tegnap azt mondta hogy zavarom, akkor miért vagyok még itt- magyráztam majd gyorsan felöltöztem.
  Elintéztem a fejem és kiléptem az ajtón. Nem gondolom hogy Zayn be volt rúgva, ugyanis még csak egy poharat ürített ki. De akkor fogalamam sincs hogy mi baja velem. Vagyis hät hogy zavarom...bocs hogy élek basszus.
  Kitörtem a szobából és mentem a kijárat felé. Idő közben köszöntem Waliyhanak és kiléptem az ajtón. Katie mosolyogva várt és valahogy nem tudott mérges arcot vágni. Brook viszont annál inkább. Mintha ember elleni vétek lenne hogy élek vagy valami.
- Nem kéne bulizgatnod a nélkül hogy nekem is szólsz!- háborgott Brook.
- Le lehetne szállni rólam- néztem rá szúrósan.
- Végre meg kéne nevelni téged...- forgatta a szemeit.
- Neked meg le kell mondani a kurvaságról- vigyorogtam.
- Húzz fel a szobádba! És ma nem mész sehova!- ordította a nővérkém.
- Nem bírod a kritikát- nevettem majd lassan felsétáltam.
  A szobámban tevékenykedtem egy picit majd unottan álldogáltam. Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak ma. Vagyis elmentem volna, de nem lehet kijutni a szobából. Mind a kettő ablak alatt öt méternyi hely van. És a falba csak nem kapaszkodom...meg a mesékben lévő "összekötöm a lepedőket és leerezkedem rajta" dolog sem megy.
  Szóval itthon kell maradnom. És ismét tíz percenként ellenőriztek hogy ki nem ugrottam az ablakon vagy valami. És meglepő, de mindig ott voltam. Én meg unottan néztem rájuk, ezzel kiriasztva őkeit a helyiségből. Amikor már az öngyilkosság szélén álltam, hallottam valami koccanó hangot az ablaktól.
- Mit akarsz itt?- hajoltam ki az ablakon megpillantva Ryant.
- Eljössz ma valahova?- vigyorgott.
- Öhh...nem- mondtam. Nem akarok valami extra bunkó dolgot mondani.
- Oké. Mi az oka?- próbálkozott tovább.
- Kell hogy oka legyen?- csodálkoztam.
- Mindennek van oka- vont vállat.
- Nem jössz be nekem- magyaráztam.
- Persze- nevetett- jársz Zaynnel mi?
- Nem!- ráztam a fejem.
- Aha- vigyorgott- akkor gyere!
- Oké igen. Járok Zaynnel- mondtam. Csak hagyjon békén.
- Mióta?- mondta szomorúan.
- Ryan nem járok Zaynnel!- mondtam már idegesen.
- Pedig biztos vagyok benne- húzta szűkre a szemét.
- Egy hete járok Zaynnel és ennyire szeretem- mutattam a kezemmel akkorát amekkorát csak lehet.
- Oké...akkor szólj ha szakítottatok- bólintott majd elsétált.
  Mint valami hülyegyerek úgy néztem utána...úgyhogy azt is láttam hogy beugrik valami fekete kocsiba és elmegy az OBC felé. Na ezzel a hazugsággal remélem felfogta hogy nem érdekel. És hogy nincs eséje. Aztán ismét frászt kaptam mert Zayn röhögve hajolt ki az ablakon.

- Nem röhög, együttérez- mondtam szigorúan.
- Én leszek az a bizonyos személy akit előveszel, ha baj van?- szomorodott el.
- Valahogy úgy- vontam vállat.
- Na ezt most elfelejtheted- röhögött.
- Pont ezért, sose kezdek ki veled- vigyorogtam gonoszul.
- Hát ez fájt- emelte kezét a szívéhez.
- Nincs mit- mosolyogtam.
- Megyünk ma OBC-be. Nem akarsz jönni?- húzta fel a szemöldökét.
- Kiket takar a "mi"?- utánoztam.
- Hát...Loui, Niall, Liam, Nora, Harry- mondta gyorsan a neveket.
- Jó szórakozást- jöttem ki az ablakból.
- Gyere már- mondta- nélküled nem ugyan olyan.
- Jaj igen. Amikor nem vagyok ott akkor nem zavarlak- céloztam a multkori bulira.
- Be voltam rúgva- nevetett.
- Egy pohár koktéltól?- röhögtem.
- Csak gyere el és beszélünk erről- vigyorgott.
- Nem lehet- vontam vállat- szobafogság van Brook jóvoltából.
- Katie elenged- mondta.

8.rész Tattoo...

köszönöm szépen nektek a kommenteket. remélem majd később mindenki írni vagy jelezni fog nekem hogy: "hahó én is olvasom a blogod"

utálkozó üzeneteknek is örülni szoktam...remélem tetszik a rész:)

ja és 3 komi után hozom a részt...holnap nem leszek itthon, ezért nem tudom olyan gyorsan megirni

- Zayn nyisd ki!- kiabáltam és próbáltam kinyitni az ajtót.
- Visszamegyünk- mondta fapofával.
- Mi van? Vissza? Nehogy vissza vigyél oda!- ordítottam rá sírva.
- Nem hat meg…- meredt előre.
- Zayn nem akarok oda visszamenni- húztam ki a lyukból a kocsi kulcsot.
- Nem foglak bántani- mosolygott rám. Én cseppet sem mosolyogtam.
- Elhiheted hogy nem veled van ekkora bajom- nyitottam ki az ajtót.
- Akkor mivel?- tartott a kocsiban.
- Csak a múltkorival- sóhajtottam.
- Nem foglak leribancozni se- nevetett kínosan.
- Mondom nem veled van bajom- szálltam ki a kocsiból.
  A ribancos történet annyi, hogy kicsikét összevesztünk...azon hogy nem jön be nekem. Kissé lobbanékony és hirtelen természetű. Csak le 'buziztam' mire vissza kellett vágnia valamilyen szóval, így hát a ribanc jutott eszébe. Az persze nem volt az eszében hogy ez picit rosszul esik, hiszen otthon néha így hívtak amikor "nem adtam meg nekik amit akarnak". Legalább is Zayntől ezt nem vártam. Lehetne kicsit megértőbb is, hiszen nem jön be mindenkinek...
- Csak én nem tudom mi történt veled az elmúlt héten- szállt ki ő is és mellettem jött…valahol Monte Carloban.
- Csak otthon feküdtem- néztem a telefonomra. Fogalmam sem volt arról hogy merre járunk.
- Ennyi?- sóhajtott.
- Ha Aria elmondta. És tudod. Akkor minek kérdezed?- forgattam a szemeim.
- Tőled akarom hallani- állított meg magával szemben és a vállamnál fogva úgy tartott. Idő közben néhány kuncogó lány elment mellettünk és erősen méregették Zaynt.
- Oké. Megerőszakoltak- sütöttem le a szemem.
- És ezt így…
- Szó szerint. Elengednél?- mutattam a kezére hogy kicsit kellemetlen nekem.
- Zavar?- csodálkozott.
- Nem kezdek ki ilyen pasikkal- indultam el megint.
- Ilyen, milyen?- sietett mellettem.
- Kapcsolatban lévő pasikkal- vontam vállat.
- Aha…- bólintott majd előhalászta a telefonját.
  Annyit láttam hogy nyomkodja a telefont és a füléhez emeli. Egy nagyon ismerős nyávogó hangot hallottam ami egy nyálas szöveget hallatott. Unottan végighallgatta a dolgot.
- Oké. Kussolj el. Figyelj. Nem akarok veled járni…mert kurvára nem az számít nekem- nevetett- pontosan.
- Ne- téptem ki a kezéből a telefont- szia- köszöntem.
- Ki vagy?- vihogott Nora.
- Valaki aki mondja hogy Zayn nem komolyan gondolta- ismertettem a helyzetet.
- Hope?- sikított.(?)
- Nem- vágtam rá.
- Mit művelsz a pasimmal? Hagyd békén különben…- fenyegetőzött.
- Különben mi lesz?- nevettem.
- Mind egy. Add vissza Zaynnek- utasított. Visszaadtam az említettnek és a füléhez tette a készüléket.
- Aha. Mondom hogy szakítunk…leszarom- csapta le.
- Ezt miért kellett?- értetlenkedtem…belül ezerrel mosolyogtam.
- Most már kikezdhetsz velem- vigyorgott.
- Francokat- intettem le egy taxit.
- Ugye tudod hogy van nekem is kocsim?- utalt arra hogy felesleges a taxi.
- Nem akarok megint veszekedni. Pont elég volt eddig is- ültem be a sárga kocsiba.
- Velem nem akarsz veszekedni?- tartott vissza.
- Most senkivel- adtam kitérő választ.
  Magához húzva egy forró csókot nyomott a számra majd a derekamnál fogva még közelebb húzott magához. Keze a derekamon pihent és ott szorítva tartott magánál. Eltoltam magamtól majd egy nagyot sóztam az arcára. Mosolyogva nyomtam az arcára egy puszit, majd beszálltam a kocsiba.

  Lediktáltam a címet, majd indultunk. Zayn intett én meg vissza. Upsz ma is hiányoztam a suliból. Ez a formám…de nem? Nem akarok olyan lány lenni Zaynnek, akit egy éjszakára megkap, aztán eldob mint valami rongyot. Ha ez a szándéka, akkor nagyon rossz emberrel akar kikezdeni.
  Amikor hazaértem, Katie aggodalmas tekintetével találtam magam szemben. Gyorsan megölelt majd felsiettetett az emeletre. Idegesnek tűnt...nem tudom miért. Befektetett az ágyba, és írt egy levelet az igazgatónak...hogy miért nem voltam iskolában. És aztán kikért holnapra is. De kedves. Komolyan. Ez kedves tőle.
  Nem tudom miért kért ki, de oké...kösz. Gondolom most egy ideig csak fekszek és nézem a plafont. A kedvenc idő töltésem. Legalább is mostanában...
  Unottan néztem előre és persze hogy semmi kedvem sem volt ott feküdni és magam elé bámulni. Sőt...talán még arra is képes lettem volna hogy azt mondjam, "csak lógtam a suliból, nincs semmi bajom". De a lustaságom visszatartott amennyire csak tudott. Ja és ezzel egy időben Louis lépett be az ajtón. Nagyon jó kedve volt meg minden...jó neki.
  Leült az ágyam szélére és rám meredt. Nem mondja komolyan hogy itt fog ülni és nézni? Mert ha ezt tervezi...az agyamra fog menni. Eleve az hogy így mosolyog...folyamatosan. Csak vigyorog és nem hagyja abba. Olyan inritáló úgy az egész...nem mintha nem lenne aranyos de olyan idegesítő.
- Most így fogjuk egymást nézni?- kérdezte.
- Nem. Oké. Mi történt?- mosolyogtam.
- Semmi. Csak gondoltam megnézem jól vagy-e- vont vállat.
- Élek...egyenlőre- ültem fel.
- Ja hoztam kalyát...Katie küldi- nyomta a kezembe a tálcát.
- Köszi- öleltem meg, majd elküldtem. Nem igazán volt szükségem társaságra. Épp elég hogy itthon kell güriznem. Vagyis kellene. De Katie úgy se hiszi el hogy jól vagyok. Azt hinné hazudnék hogy elmehessek itthonról.

~péntek~

  Valahogy másak a gondolataim. Hiányzik valami. Valami ami eddig itt volt de most eltűnt és nem akar visszajönni. Folyamatosan egy dolog ár az eszemben, és az nem más mint Zayn. Nem nevezném szerelemnek, csak hiányzik. Ugyan minden egyes nap láttam és beszéltünk is de ezzel a csókkal valamit elrontott bennem. Másnak éreztem magam. Mint valami hülye kis tinédzser aki szerelmes akar lenni. "Szerelmes a szerelem gondolatába..." Hiányzik és ezt be is vallom magamnak. Nem vagyok benne biztos, de valami benne sem stimmel. Barátok vagyunk és ez pillanatnyilag mind a kettőnknek elég.

  Iskola után Niallel, Zayn egyik haverjával mentem tattoot csináltatni. A szőkeség nagyon hülye, de jól kijövök vele szóval őt kértem meg hogy kísérjen el. Aria bele van zúgva Louisba és nem hívhattam el mert megtiltotta.
- Szóval milyen tattood lesz?- dobta át kezét a vállam felett.
- Tudom hogy mindenkinek olyan van de én is olyat akarok...szóval madaras lesz. Itt- mutattam az alkaromra.
- Pont oda?- mutatott egy eremre. Nyakon csaptam mire egy "bocsánat" tekintetet kaptam.
- Semmi- böktem mellkasba.
- Nem lehet rám haragudni- bökött ő is a mellkasamba.
- Tudtad hogy kurva éles az ujjad?- kérdeztem választékosan.
- Mert a kurvák élesek?- cikizett.
- El is mész a francba- sóhajtottam.
- Tudod a tű az élesebb lesz- mosolygott.
- Majd szorongatom a kezed- ültem le a székbe, amit a tattoos srác készített ki.
- Oké. Akkor most visszaszámolok háromtól és úgy elkezdem...- mondta.
- Hány évesnek nézel te engem?- ráncoltam a szemöldököm.
- Gyenge lánynak tűnsz- vont vállat.
- Skanderezzünk- ragadtam meg a kezét.
- Nem akarom hogy bajod legyen- vigyorgott.
- Nem lesz- vontam vállat.
  Niall visszaszámolt. Szép lassan Elkezdett lenyomni, Aztán egy nagyon hirtelen mozdulattal lenyomtam a csuklóját és nyertem. Niall és a srác csodálkozva meredt rám, én meg vigyorogva néztem rájuk. Aztán a srác tett egy olyan ajánlatot, amitől Niall úgy kiakadt, ahogy van. Konkrétan vörös lett a feje és majdnem lecsapta a srácot. Pedig átlagban egy ujjal elintézném.
- Ingyen tetovállak- mosolygott.
- Ohh kösz- mosolyogtam.
- Ha eljössz velem randira- húzta a szemöldökét.
- Na ide figyelj öcsi. Kopj le róla mert le van stoppolva- pattogott Niall.
- Lestoppolva? Hány éves vagy te?- háborgott a srác.
- Nem én vagyok öcsém!- ordított majd elrángatott a helyről.
  Persze. Rángassa ki a karom a helyéről. Hiszen úgy se lesz rá szükségem...zaklatottan beszállt a kocsival és beráncigált maga mellé. Indította a kocsit és arrébb hajtott öt sarkot. Valami másik tattoos boltba. És de jó hogy én magammal hoztam a képet. Végül is megcsinálták, nekem meg madarak díszelegnek a kezemen.
- Megyünk ma buliba?- nézett rám, amikor megállt a házunk előtt.
- Hú...persze. OBC-zünk?- mosolyogtam.
- Ja...majd akkor elviszlek. Csak hívj ha már a hajadat rendezed- mondta miközben kiszálltam a kocsiból.
- De fél órára laksz innen- nevettem.
- Igen de kell neked annyi idő hogy kész legyél...talán egy dugóba is beleütközhetnék- gondolkozott viccesen.
- Nem Zayn vagyok- ütöttem a vállára.
- Ja de őt is mi visszük. Azt mondja ma nagyon be akar rúgni. Valakit el akar felejteni...- vont vállat.

:(?

ennyire rossz lett az új rész? egy komit sem érdemel:( kár...

7.rész Ribanc?!

sziasztok olvasók :) köszönöm a bölcsek jelenkezését és a kommenteket is. mivel sikerült jobb kedvre deritenetek hoztam egy részt. még mindig harag van, de akkor is a legjobb barátom szóval nem lesz gáz...remélem ez a rész is meg ér 2-3 komit, utána hozom is a részt :) jó olvasást

- Más meg-es dologra gondoltam- vette le a dzsekiét. Február volt, de legalább 25 fok. Sütött a nap és tutira napszúrást fogok kapni.
- Azt inkább sz-es dolognak vegyük- néztem megint körbe.
- Pedig annyi szinonimája van- sóhajtott.
- Miért is itt álltunk meg?- ültem le a tó partjára, és ő mellém.
- Itt fogyott ki a benzin- vont vállat.
- Hogy mi?- csodálkoztam.
- Csak nem izgulsz valamiért?- vigyorgott.
  Ekkor kezdtem azon görcsölni, hogy mit csinálunk mi egy puszta közepén. Ezernyi gondolataim közül csak egy aggasztott igazán. Mi van ha tényleg meg akar ölni? Vagy megerőszakolni vagy valami… nem valószínű, de a legrosszabbakra is kell gondolni nem?
  Lehetett volna annyi eszem hogy figyelem merről jövünk. Vagyis a kocsi áll valamerre de nem látszik a keréknyom és nem tudom hogy hogyan fordult meg minden. Szóval kerestem az utat de nem igazán találtam.
  Amikor kétségbe vagyok esve, akkor az nagyon látszik rajtam. Igazából nem is szeretem titkolni az érzéseimet. Már amelyiket… amikor kezdett besötétedni, kicsit már hideg volt szóval összegömbölyödtem.
- De puhány vagy- sóhajtott.
- Valami puszta közepén csövezünk. Most hagyj békén- fenyítettem.
- Jaj mert mi lesz?- vigyorgott.
- Azt nem tudom...de biztos megoldom- vontam vállat, majd fújni kezdett a szél. Afajta "már csak ez kellett ide" stílusú sóhaj hagyta el a számat mire mosoloygva átadta az ingjét. Komolyan. Mi ez a nagy udvariaskodás?

- Sokat segít egy hülye ing miközben mind a ketten megfagyunk...- motyogtam.
- El akarsz pirulni?- vigyorgott mire értetlenül néztem rá. Egy tincset eltűrt a szememből és hirtelen közeledni kezdett. Oké. Most álljon le!
- Tetszik a tattood [☯]- mutattam a kezére és kicsit eldőltem tőle.
- Kösz- mosolygott majd csenben bámultuk a vizet. Vagy fél óraig.
- Nem lenne okosabb dolog esetleg beülni a kocsiba, és elindítani a fűtést? Csak hogy ne legyek nyalóka reggelre- álltam fel az inget a hátamon tartva.
- Ésszerű gondolkozás...- bólintott.
~11-12 órával később~
- Tudod nagyon szexi vagy amikor mérges vagy rám- kiáltott utánam, mire csak még gyorsabban futottam a széna közt.
  A könnyeimmel küzködve rohantam valami nagy város felé és egy, csomó épülettel találtam magam szembe. Kicsit már lassítottam, így csak kocogtam. De a kanos állatok így is kiszúrtak. Sietősen rohanni kezdtem valamerre amikor utánam rohantak. Besiettem valami étterembe, ahol elmagyaráztam hogy követnek...a főnök még se tarthatott ott halálomig, szóval kiengedett a hátsó ajtón. Kicsit fáradtan támaszkodtam a térdemre, mikor kattant a zár. Egy mély hangot hallottam meg és az egyik támadómmal találtam magam szembe.
- Csak nem gondoltad hogy elszöksz te ribanc?- lökött a falhoz, így beverve a fejem.
  A sírás keringetett, amikor hirtelen adott egy öklöst a hasamba. Patakokban folyni kezdett a könnyem és azon gondolkoztam hogy Zayn pont a ribanc jelzőt használta rám. Ezzel csak mégjobban sírni kezdtem és nem tudtam mit tenni. A pasi letépte a pólóm és vele együtt a melltartóm. Nagyon tetszhetett neki a látvány mert kuncogni kezdett. Lehunytam a szemem, hátha akkor elmúlik a fájdalom, vagy egyből meghalok de nen ez történt.
  A hapsi tovább folytatta a tevékenységét, ezzel még közelebb vivve a lelki összezuhanáshoz. Odarohanva az étterem hátsó ajtajához verni kezdtem de nem nyitották ki. Próbáltam elfutni de a hapsi visszarántott és erősen behúzott nekem. Ekkor nagyon szédülni kezdtem és összeestem. Még éreztem...azt hogy megerőszakol. Bár ne éreztem volna. És egyből megölt volna.
  Összegömböjödve sírtam, majd elhúzta a csíkot a hapsi. Ott hevert mellettem Zayn megtépázott ingje. Magamhoz szorítottam és belesírtam...vagyis összekönnyeztem. Most miért nem tudta meggátolni hogy olyat tegyek ami rossz? Vagyis hogy olyan dolog történjen. Nem rég még segített hogy ne drogozzak meg minden...
  Hirtelen kitárult az étterem ajtaja, és egy lány lépett ki rajtam. Épp kihozta a szemetet. Amint meglátott, összerezzent majd próbált segíteni. Hozott nekem egy nadrágot és rám adta az inget. A kezembe nyomott 10$-t és kiadta az utam...gondolom mindennapos hogy itt erőszakolnak meg valakit.
  Kerestem egy telefonfülkét, és hívtam egy taxit. A sárga kocsi tíz perc múlva lassított le mellettem. A pasi amikor haza vitt nem kért érte pénzt se semmit csak jobbulást kívánt. Értem is én hogy egy szétvert, megerőszakolt lánytól nem kérnek semmit. Szinte erő nem volt a lábamban, amikor kiszálltam a kocsiból. Pont amikor kiszálltam, parkolt le a szomszédban a kocsi.
  Eltotyogtam az ajtóhoz és bementem a házba. Amint Katie meglátott, visszatuszkolt az ajtón és beültetett a kocsijába. Először a kórházba, aztán a rendőrségre mentünk, ahol feljelentettük azt a valakit. Nem lehetek terhes mert fogamzás gátlót használok... otthon befeküdtem az ágyba, és fel se kelhettem. Szimplán agyrázkódásom van...és oriási lila folt ékeskedik a szemem alatt.
  Következő nap Brook keltett és nem hagyott békén amíg el nem mondtam neki mindent. Amikor rákérdezett hogy kivel mentem, hazudtam egy nagyot. De biztos tudja hogy Zaynnel voltam távol. Idegesen rohanni kezdett a kocsija felé. Beszállt és elment valahova. Nem hiszem el hogy ilyen szerencsétlen vagyok...vagyis hát. Hogy annyi ember közül, pont engem...még friss seb.
  Iskola után Aria látogatott meg, "hozta a leckét" címszó alatt. Ijedten méregetett majd leült az ágy szélére. Figyelmesen végighalgatott majd a mese végén, könnyezve megölelt. Mellettem maradt még kb. két órát, majd elsietett valahova. A nap további részét végigaludtam. Unalmas napok állnak előttem. Úgy tűnik...nagyon unalamas. Szerintem a létező összes DVD-m megnéztem. Az alatt az 1 hét alatt amit otthon töltöttem.
  Sajnos a következő hét közepén mennem kellett. Szerdán. Reggel szokásosan, be a kocsimba, reggeli, majd a meglepődött tekinteteket figyelmen kívül hagyva, beülten órára is. A töri mindig nagyon jól telik...mind addig míg, nem tudatosul bennem hogy Zayn ül mellettem. A kicsit rémisztő dolog az, hogy Zayntől valahogy kiráz a hideg és jóleső bizsergést érzek amikor hozzám ér.
- Jaj és azt még nem is mondtam hogy Noranak új pasija van- nevetett azon hogy kurva.
- Szerencsétlen az áldozat- mosolyogtam- kit kell sajnálnom?
- Az nem lényeg- fordult meg, lezárva a beszélgetésünket.
  Kicsit kíváncsi vagyok hogy Nora kivel jött össze? Ki olyan szerencsétlen aki nem tudj a hogy hetente más pasival járkál? Vagy ha ez kell neki…akkor hülye, de ki lehet az? Mert az biztos hogy nem normális…
- Na szóval ki is az?- ültem fel Aria asztalára az óra után.
- Ismered Norat…manapság mindenkit felszed- magyarázta.
- Aria. Nem fogok ledepizni azért mert Noranak új pasija van- mosolyogtam.
- És ha az a valaki Zayn?- suttogta.
- Öhmm legyen boldog- mondtam meglepetten. Aria észlelte hogy kicsit szíven ütött a dolog, úgyhogy felpattant és gyorsan megölelt.
  Ekkor Zayn tekintete nagyban lyukasztotta a hátam. Felé nézve valami reménytelenséget láttam. Gyorsan felállt és megragadva a csuklóm, rohanni kezdett a kocsija felé. Úgy belökdösött hogy ki se tudtam szállni.

6. rész A változatosságot

sziasztok olvasók :) visszatértem. jó hideg az égei tenger...kissé ramaty kedvem van ezért lehet nem lettt valami jó rész, de remélem van aki itt maradt az oldalon és olvassa is. ha van valaki aki iszonyat bölcs és tud nekem tanácsot adni az irjon nekem üzit facen: https://www.facebook.com/magdus.bandi

örülnék 2 kominak és hozom a következő részt :)

- Hé Hope. Beszélnünk kell...- jött felém a folyósón az egyik srác (azt hiszem Ryan) akivel hétvégén beszéltem. Pont vége volt a második órának.
- Mi van?- fordultam felé.
- Zayn ma megfenyegetett hogy kopjak le rólad. Ezt közölhetted volna kedvesebben is- nevettet kínosan.
- 1. közöltem. 2. nem beszéltem Zaynnel rólad. Igazából péntek óta nem beszéltem vele. De nem is nagyon akarok- vontam vállat.
- Ohh akkor bocs. Majd...beszélünk- bólintott és vigyorogva elment. Remélem nem hiszi hogy bármi eséje is van nállam.
  Hirtelen Brook rózsaszín cicababa dolgai jelentek meg. Mindenki nyálcsorgatva meredt rá. Vagyis a kandisznók. A többi fiú és lány undorodva és hülyén nézték. Lassan megfordultam mire göndörsrácba ütköztem.
- Helo- köszönt.
- Helo...ismeretlen- bólintottam majd sietősre vettem a formát.
- Ohh Harry vagyok- jött mellettem.
- Oké Harry. Mit akarsz?- fordultam be a terembe.
- Beszélni Z-ről...
- Beszélgess mással róla- vontam vállat és lepakoltam a padomra.
- De nekem veled kell beszélnem- állta el az utam.
- Ez esetben vitasd meg magaddal a témát- mosolyogtam gúnyosan majd  arrébb rakva, leültem a helyemre.
  A tanár már fél órája bent volt szóval szerintem csak arra várt hogy én és Harry végre lecsüccsenjünk. Egy igazán unalmas óra után, észleltem hogy Zayn valószínűleg nem jön ma suliba. Egy nap kipipálva a "Brook zaklatja Zaynt" hónapból. Mikor megszólalt a hetedik óra utáni csengő, hatalmas rohamban vágtam be magam a kocsiba és egyenesen haza hajtottam. Valahogy éreztem hogy valaki figyel de nem láttam senkit így hagytam az egészet.
  Betoppanva a házba valami nagyon rossz illat féle dolgot éreztem. Katie nem tud se sütni, se főzni. Inkább csak elrontja a kajákat...csak akkor főz valamit, ha valami új pasi van a láthatáron. Vagy ha valaki olyan van akit csak le akar foglalni, de úgy hogy el van magában.
  A nappaliba lépve Zayn egyik haverja ült ott. Először hülyén néztem rá, aztán elmutogatta hogy velem akart beszélni. Milyen lenne már ha Katie hallaná hogyan beszélek Zaynről vele. Semmilyen. Felrángattam az emeletre, majd leült az ágyamra és mosolyogva figyelte ahogyan helyet foglalok a fotelben.
- Harry nem tudott veled beszélni. Szóval én eljöttem. Hátha türelmesebb leszel- mosolygott.
- Nem akarok veletek Zaynről beszélni. Bele vagytok zúgva vagy mi?- néztem furán.
- Nem. Csak tisztázni azt ami történt...
- Majd vele tisztázom oké?- mondtam kissé gorombán mire mégjobban elmosolyodott. Ha ez egyáltalán lehetséges.
  Kis idővel később el is ment. Két puszival + öleléssel köszöntünk el, szóval Louissal egész jól kijöttünk. Valahogy biztos voltam benne hogy most megy Zaynhez és gyorsan elmondja neki. Nem túl nagy újdonság. "gyere iskolába és beszélhetsz velem" Óriási információ lesz.
  Brook körülbelül éjfélkor ért haza, totál részegen. Bepakoltam az ágyba és kikötöttem neki hogy ha kikel leütöm. Lassan én is követtem hiszen nem késhetek a suliból két óránál többet, mert akkor Katie kicsapja a hisztit.
  Reggel hangosan csörgött a telefonom. Persze ki keres engem hajnali hatkor? Ki más mint a drágalátos apukám. Lebeszéltem vele hogy majd egyszer elmegyek egy hétre aztán lecsaptam a vonalat és visszaaludtam. Tízkörül Brook keltett és valahova nagyon siettetett. Bevágott a kocsijába és indította azt.
  Az iskolában a parkolóban Zayn indult meg felém, mire Brookra lévő tekintettel. Megpróbáltam láthatatlan lenni de úgy tűnik túl feltűnően bámulnak rám az emberek...meg úgy mindenki. Mikor fél méterre állt tőllem rázni kezdtem a fejem mire inkább hagyta a dolgot és tovább dumált a haverjaival. Louissal, Harryvel, meg két sráccal akiket nem ismerek. Az édes drága nővérem bevonszolt az igazgatóiba ahol a pasi amint meglátott minket, vagyis Brookot, próbálta elrejteni az erekcióját. Kisebb nagyobb sikerrel.
  Brook unottan magyarázott arról hogy már csak 5 hónapot vagyok itt és ne hagyják már hogy mindig elkéssek. Az igazgató egyetértett, majd kiadta az utam hogy menjek órára. Ilyenkor annyira kíványcsi vagyok hogy mit csinälnak. Vagyis van a normális elképzelés, hogy tárgyalnak meg minden. Aztán van a "rosszkisläny" elképzelés hogy AZT csinálják bent.
  Belépve a terembe, a tanár intett én meg leültem. Mostanában nem nagyon zavartatja magát. Aria (előttem ül) megfordúlt és mondani kezdte hogy tegnap szakított a pasijával, mert látta valaki mással és hogy fáj neki de velem mi van?. Energikus lány. Az egyszer biztos.
- Eljött meglátogatni a nővérem- válaszoltam, mire a tanár kérdezte hogy az miért baj? Amikor én és Aria beszélünk órán, akkor nem suttogunk csak simán beszélünk. És persze olyankor mindenkit érdekel hogy mi történt...komolyan még a tanárt is.
- A nővérkém egy tipikus plázapicsa- vontam vállat, majd felpakoltam a lábam az asztalra hogy kényelmesebb legyen.
- Ő az aki lenyúlta a...?- célozgatott Aria. Mégis csak itt van Zayn.
- Igen ő az- forgattam a szemeim.
- Akkor ha ezt megvitattuk. Hope mikor volt az első világháború?- tért vissza a tananyaghoz a tanár.
- Kapok egy ötöst ha eltalálom?- vigyorogtam. Nem is értem miért...
- Tekintettel hogy van egy egyesed...kapsz- sóhajtott.
- 1914-18- válaszoltam. Ezt még a hülye is tudja. Vagyis hát én tudom.
- Oké beírtam- bólintott a tanár majd tovább kérdezgetett a könyvből.
   Kicsengetés után, mint a rakéta kilőttem és siettem a szekrényemhez. Ott hagytam a telóm és féltem hogy valaki ellopja vagy valami. Amikor bevágtam a szekrényajtót, szinte szívrohamot kaptam. Zayn volt ott, nekidőlve a szekrényeknek.
- Mi nem stimmel a nővéreddel?- mosolygott az ijedezésemen.
- Szereti a változatosságot- dőltem neki a szekrénynek, őt utánozva.
- Azt én is- kacsintott.
- Majd megpróbállak összehozni vele- löktem el magam a szekrénytől és megindultam a parkoló felé.
- Hova mész?- kérdezte hülyén.
- Te nem szoktál lógni?- fordultam meg és hátrálva mentem tovább.
  Fél oldalas mosoly jelent meg az arcán, majd jött utánam. Beültem a kocsijába, ő meg mellém és indított. Valami pusztára érkeztünk, amit nem tudok meghatározni hol van. Kipattantam a kocsiból majd körbenéztem. Volt ott egy tó de semmi más.
- Hol vagyunk?- néztem körbe, de nem láttam semmi házat, vagy bármit. Térerő se volt.
- Nem tudom. Mond meg te- vont vállat.
- Ugye nem tervezel megölni vagy valami…?- ráncoltam a szemöldököm.

5. rész Hugiii!

sziasztok meghoztam az ígért részt.csak egy komit kaptam de annak is nagyon örülök, köszönöm.most egy hétig nem lesz rész mert ugye utazok, de majd probálok hozni nektek részt...remélem sok komival ajándekoztok majd meg, habár vannak unalmas részei de remélem olvassa is valaki...körülbelül 3komit várok tőletek, a kövi részért:)

  Felcipelt a szobámba majd lerakva az ágyra betakart és leszedte a cipőm. Lassan kiindult a szobámból de félhalott hangon utána szóltam. Unottan felém nézett.

- Ne hagyj itt- mondtam. Ismétlem: be voltam szívva. Ráfeküdt a takaróra. Hangosan horkolni kezdett és elaludt.

  Reggel Zayn mellkasán keltem. Álmosan a fejem fájlalva ébredeztem. Csodálkozva néztem Zaynre, aki álmosan de rekord idő alatt kikelt. Szinte semmire sem emlékeztem. Gyors én is kikeltem és megbizonyosodtam róla hogy ruhában vagyok. A szekrényem tartalmát kezdtem pásztázni mire Zayn egy furcsálló tekintetet lőtt felém.

- Mi van?- néztem rá türelmetlenül.
- Ennyi ideig...azon jár az eszed hogy mit vegyél fel?- mosolygott gúnyosan.
- Ejtettem volna egy sztriptízt neked de így belegondolva elmehetsz- mutattam az ajtóra.
- Ohh oké...- görbült le a szája majd kilépett az ajtón.
- És Zayn!- kiáltottam utána mire visszanézett- kösz hogy megint segítettél.

  Csak egy bólintással válaszolt ami bevallom nekem nem tetszett. Mindig van valami visszaszólni való a tarsojában de most az egyszer enyém volt az utolsó szó... és ez nekem nem tetszik.

  Egészen péntekig azon agyaltam hogy mi lehet ez a hirtelen udvariasság. Gondoltam majd megkérdezem de kicsit megelőzött ezzel...Nora. Mikor megláttam a szánalmas kis akcióját elnevettem magam. Nem értem miért hiszik azt az emberek hogy ők többet érnek/tudnak. Csak mert előnyös, bizonyos pontokon a teste. Azon kaptam magam hogy Zayn idegesen jön felém és lendíti a kezét...

  Hirtelen megragadta a kezem és magához húzva lesmárolt. Mindenki húúú-zni kezdett és hallottam hogy Nora sikítórohamot kap és elrohan. Észhezkapva ellöktem és felképeltem. Meglepődve nézett rám, én meg a döbbent tekinteteket figyelmen kívül hagyva sípcsonton rúgtam és beszállva a kocsiba, elhajtottam. Velem senki se tegyen féltékennyé mást!

  Mikor otthon kiszálltam a kocsiból, Aria csengő, mosolygós hangja csapta meg a fülem. Miért van az hogy Aria mindig felbukkan, amikor Zaynt arconcsapom vagy összeveszünk? Már zsigerből kinyitottam előtte az ajtót és betessékeltem magam előtt. Kényelembe helyezte magát a kanapén, majd diplomatikusan beszélni kezdett. Vagyis dumálni. Elmagyaräzta hogy mit csináltam ma délután, amit eddig is tudtam, köszönöm szépen.

- Szóval. Mit kell tenned?- kérdezte a hegyibeszéde után.
- Szerinted...bocsánatot kérnem. VSzerintem...hagyni a francba. Ugyanis 5 hónap múlva elhúzok innen és nem fog csesztetni egyik ilyen "farokkövető" se- bólintottam.
- Nem is olyan farokkövető- tűnődött el mire elnevettem magam.
- Komolyan? Lesmárolt hogy féltékennyé tegye Norat- mosolyogtam.
- Nem azért tette- fojtotta el a mosolyát majd felállt és távozott.

  Mikor Katie hazaért, és elmonta a szöveget hogy mennyire aggódik értem meg minden, megnyugtattam és felmentem a szobámba, ismét színlelni hogy tanulok. Nem is vártam el hogy ne ellenőrizzen 10percenként hogy itthon vagyok e...vagyis hogy nem szöktem e ki. Unottan meredtem magam elé és néztem ki az ablakon, ahol Waliyha feje jelent meg. Nem tudom hogy melyik szobába de azon csodálkoztam hogy ott ül az ablakban és engem néz. Kirázott a hideg.

  Kinyitottam az ablakot, és kimásztam azon. Követte a példám csak ő becsukta maga mögött. Gyanítom volt otthon nálluk még valaki, akit nem igen akart beavatni a mi kis beszélgetésünkbe.

- Jó nagyot lekevertél a bátyámnak- nézett büszkén.
- Bármikor szívesen megteszem- nevettem fel.
- Tudod...összetört. Amióta itthon van, ki se mászik az ágyából- mutatott maga mögé. Ohh szóval Zayn ablaka van az enyémmel szemben.
- Nem tehetek róla. Nem vagyok az a fajta aki segít egy fiúnak megtalálni a kiskaput- vontam vállat. Kicsit gondolkozott ezen, majd furán megkérdezte.
- És te hogy-hogy így itthon?
- Még büntetésben vagyok a hétvégi dolgok miatt...
- Jelent neked valamit Zayn?- kérdezte hirtelen.
- Tessék?- nevettem.
- Meg kell ismételnem?- mosolyodott el szerényen.
- Nem tudom...nem terveztem Zayn kishúgának kiönteni a szívem- néztem bocsánatkérőn.
- Fel tudom fogni- suttogta.
- Kedvelem. De nagyon fura srác... vagyis megmutatta a foga fehérjét de nem olyan srác akivel hosszútávon jóban lehet lenni- magyaráztam halkan.
- De nem is akarsz vele jóban lenni. Ha jól látom- mosolygott tovább.
- Ez titok. De nem tudom hogy akarok e tőle valamit...mindig is vonzott a veszély meg a sok rossz dolog- kuncogtam.
- Nálunk csak visszahúzódó, vagy ribanc lányok vannak. De te olyan központi vagy és nem azért mert szétnyitod a lábad, vagy kiteszed a melled. Olyan megható hogy eddig még csak ilyen kurvák voltak Zayn ágyában. De most már te is...csak épp nem azért. De ez most nem fontos- nézett csillogó szemmel.
- Hope!- kiabállt fel nekem Katie.
- Megyek!- kiáltottam vissza- megbízhatok benned?
- Persze. Cibzár a számon- mosolygott majd bemászott az ablakon és integetett.
- Hope. Több mint két perce várlak- jött fel szigorúan Katie.
- Oké- másztam be az ablakon majd lerohantam a nappaliba.

  Azt hiszem a rémálmom találtam magammal szemben. Teljes életnagyságban. A szőke hajú, szilikon barbi, "a húgom összes pasiját ellopom" nővérem ült ott és vigyorogva a nyakamba ugrott. Lefagyva, kikerekedett szemmel veregettem a hátát és félve Katiere meredtem.

- Hugi itt leszek egy hónapot- tapsikolt azzal a műkörmös kezével.
- De jó- mondtam irónikusan.
- Jaj úgy izgulok. Bemutathatod nekem a barátaidat. Meg ha van akkor a pasidat is- kacsintott.
- Bocs drágám de nincs senkim...
- Ronda a srác a szomszédban?- csodálkozott.
- Nem...
- Akkor foglalt?
- Nem tudom. Majd hétfőn megkérdezem. Talán.
- Jaj igen hugi. Hétfőn bemegyek beszélni az igazgatoval.
- Miért nem Katie megy?- csodálkoztam.
- Az igazgatód az exem...- húzta a száját mire bólintottam és felmentem a szobámba, átgondolni hogy mit vállalok. Vagyis hogyan úszom meg azt az egy hónapot hogy Brook ott köröz Zayn körül.

  Lefürödtem majd bevágtam magam az ágyba. Éjfélig chat-eltem minden féle emberrel a neten. Olyanokkal akikkel egy suliba járok és csak látásból ismerősök. Tíz embernek a flörtölését olvasni...hős vagyok.

  Mikor már nagyon meguntam a nyálas szövegüket, inkább lefeküdten aludni. Szombat, vasárnap délig aludtam és egész nap a plafont bámultam. Nagyon nem volt kedvem kimoccanni. Ha nem lenne egy olyan drága Katie nevű rokonom, akkor biztos éhenhalok.

  Hétfőn reggel kicsit szomorúan lépkedtem le a lépcsőn mert éreztem hogy ez az a nap amikor el kell viselnem Brook nyávogását. Már nagyban zabálta a reggelit amikor kivettem a hűtőből a hideg kávét.

- Ugye tudod, hogy már is késésben vagy?- kérdezte.
- Tudom- vontam vállat.
- Akkor most benyomod a formátlan segged a kocsiba és elhúzol iskolába mert nincs kedvem azt hallgatni hogy Hope mindig elkésik...- forgatta a szemeit.

  Gyorsan betuszkolt a kocsiba és ott állt amíg el nem hajtottam. Se gáz hogy ott sincs a táskám a kezembe, és nincs nállam tancucc. Nem baj. Van cigarettám. Ahogy kiszálltam a kocsiból, szinte Brookkal együtt szálltam ki a kocsiból. Nem létezik hogy ilyen komolyan veszi ezt a tanulás dolgot.

- Hé Hope. Beszélnünk kell...