5. rész Hugiii!

sziasztok meghoztam az ígért részt.csak egy komit kaptam de annak is nagyon örülök, köszönöm.most egy hétig nem lesz rész mert ugye utazok, de majd probálok hozni nektek részt...remélem sok komival ajándekoztok majd meg, habár vannak unalmas részei de remélem olvassa is valaki...körülbelül 3komit várok tőletek, a kövi részért:)

  Felcipelt a szobámba majd lerakva az ágyra betakart és leszedte a cipőm. Lassan kiindult a szobámból de félhalott hangon utána szóltam. Unottan felém nézett.

- Ne hagyj itt- mondtam. Ismétlem: be voltam szívva. Ráfeküdt a takaróra. Hangosan horkolni kezdett és elaludt.

  Reggel Zayn mellkasán keltem. Álmosan a fejem fájlalva ébredeztem. Csodálkozva néztem Zaynre, aki álmosan de rekord idő alatt kikelt. Szinte semmire sem emlékeztem. Gyors én is kikeltem és megbizonyosodtam róla hogy ruhában vagyok. A szekrényem tartalmát kezdtem pásztázni mire Zayn egy furcsálló tekintetet lőtt felém.

- Mi van?- néztem rá türelmetlenül.
- Ennyi ideig...azon jár az eszed hogy mit vegyél fel?- mosolygott gúnyosan.
- Ejtettem volna egy sztriptízt neked de így belegondolva elmehetsz- mutattam az ajtóra.
- Ohh oké...- görbült le a szája majd kilépett az ajtón.
- És Zayn!- kiáltottam utána mire visszanézett- kösz hogy megint segítettél.

  Csak egy bólintással válaszolt ami bevallom nekem nem tetszett. Mindig van valami visszaszólni való a tarsojában de most az egyszer enyém volt az utolsó szó... és ez nekem nem tetszik.

  Egészen péntekig azon agyaltam hogy mi lehet ez a hirtelen udvariasság. Gondoltam majd megkérdezem de kicsit megelőzött ezzel...Nora. Mikor megláttam a szánalmas kis akcióját elnevettem magam. Nem értem miért hiszik azt az emberek hogy ők többet érnek/tudnak. Csak mert előnyös, bizonyos pontokon a teste. Azon kaptam magam hogy Zayn idegesen jön felém és lendíti a kezét...

  Hirtelen megragadta a kezem és magához húzva lesmárolt. Mindenki húúú-zni kezdett és hallottam hogy Nora sikítórohamot kap és elrohan. Észhezkapva ellöktem és felképeltem. Meglepődve nézett rám, én meg a döbbent tekinteteket figyelmen kívül hagyva sípcsonton rúgtam és beszállva a kocsiba, elhajtottam. Velem senki se tegyen féltékennyé mást!

  Mikor otthon kiszálltam a kocsiból, Aria csengő, mosolygós hangja csapta meg a fülem. Miért van az hogy Aria mindig felbukkan, amikor Zaynt arconcsapom vagy összeveszünk? Már zsigerből kinyitottam előtte az ajtót és betessékeltem magam előtt. Kényelembe helyezte magát a kanapén, majd diplomatikusan beszélni kezdett. Vagyis dumálni. Elmagyaräzta hogy mit csináltam ma délután, amit eddig is tudtam, köszönöm szépen.

- Szóval. Mit kell tenned?- kérdezte a hegyibeszéde után.
- Szerinted...bocsánatot kérnem. VSzerintem...hagyni a francba. Ugyanis 5 hónap múlva elhúzok innen és nem fog csesztetni egyik ilyen "farokkövető" se- bólintottam.
- Nem is olyan farokkövető- tűnődött el mire elnevettem magam.
- Komolyan? Lesmárolt hogy féltékennyé tegye Norat- mosolyogtam.
- Nem azért tette- fojtotta el a mosolyát majd felállt és távozott.

  Mikor Katie hazaért, és elmonta a szöveget hogy mennyire aggódik értem meg minden, megnyugtattam és felmentem a szobámba, ismét színlelni hogy tanulok. Nem is vártam el hogy ne ellenőrizzen 10percenként hogy itthon vagyok e...vagyis hogy nem szöktem e ki. Unottan meredtem magam elé és néztem ki az ablakon, ahol Waliyha feje jelent meg. Nem tudom hogy melyik szobába de azon csodálkoztam hogy ott ül az ablakban és engem néz. Kirázott a hideg.

  Kinyitottam az ablakot, és kimásztam azon. Követte a példám csak ő becsukta maga mögött. Gyanítom volt otthon nálluk még valaki, akit nem igen akart beavatni a mi kis beszélgetésünkbe.

- Jó nagyot lekevertél a bátyámnak- nézett büszkén.
- Bármikor szívesen megteszem- nevettem fel.
- Tudod...összetört. Amióta itthon van, ki se mászik az ágyából- mutatott maga mögé. Ohh szóval Zayn ablaka van az enyémmel szemben.
- Nem tehetek róla. Nem vagyok az a fajta aki segít egy fiúnak megtalálni a kiskaput- vontam vállat. Kicsit gondolkozott ezen, majd furán megkérdezte.
- És te hogy-hogy így itthon?
- Még büntetésben vagyok a hétvégi dolgok miatt...
- Jelent neked valamit Zayn?- kérdezte hirtelen.
- Tessék?- nevettem.
- Meg kell ismételnem?- mosolyodott el szerényen.
- Nem tudom...nem terveztem Zayn kishúgának kiönteni a szívem- néztem bocsánatkérőn.
- Fel tudom fogni- suttogta.
- Kedvelem. De nagyon fura srác... vagyis megmutatta a foga fehérjét de nem olyan srác akivel hosszútávon jóban lehet lenni- magyaráztam halkan.
- De nem is akarsz vele jóban lenni. Ha jól látom- mosolygott tovább.
- Ez titok. De nem tudom hogy akarok e tőle valamit...mindig is vonzott a veszély meg a sok rossz dolog- kuncogtam.
- Nálunk csak visszahúzódó, vagy ribanc lányok vannak. De te olyan központi vagy és nem azért mert szétnyitod a lábad, vagy kiteszed a melled. Olyan megható hogy eddig még csak ilyen kurvák voltak Zayn ágyában. De most már te is...csak épp nem azért. De ez most nem fontos- nézett csillogó szemmel.
- Hope!- kiabállt fel nekem Katie.
- Megyek!- kiáltottam vissza- megbízhatok benned?
- Persze. Cibzár a számon- mosolygott majd bemászott az ablakon és integetett.
- Hope. Több mint két perce várlak- jött fel szigorúan Katie.
- Oké- másztam be az ablakon majd lerohantam a nappaliba.

  Azt hiszem a rémálmom találtam magammal szemben. Teljes életnagyságban. A szőke hajú, szilikon barbi, "a húgom összes pasiját ellopom" nővérem ült ott és vigyorogva a nyakamba ugrott. Lefagyva, kikerekedett szemmel veregettem a hátát és félve Katiere meredtem.

- Hugi itt leszek egy hónapot- tapsikolt azzal a műkörmös kezével.
- De jó- mondtam irónikusan.
- Jaj úgy izgulok. Bemutathatod nekem a barátaidat. Meg ha van akkor a pasidat is- kacsintott.
- Bocs drágám de nincs senkim...
- Ronda a srác a szomszédban?- csodálkozott.
- Nem...
- Akkor foglalt?
- Nem tudom. Majd hétfőn megkérdezem. Talán.
- Jaj igen hugi. Hétfőn bemegyek beszélni az igazgatoval.
- Miért nem Katie megy?- csodálkoztam.
- Az igazgatód az exem...- húzta a száját mire bólintottam és felmentem a szobámba, átgondolni hogy mit vállalok. Vagyis hogyan úszom meg azt az egy hónapot hogy Brook ott köröz Zayn körül.

  Lefürödtem majd bevágtam magam az ágyba. Éjfélig chat-eltem minden féle emberrel a neten. Olyanokkal akikkel egy suliba járok és csak látásból ismerősök. Tíz embernek a flörtölését olvasni...hős vagyok.

  Mikor már nagyon meguntam a nyálas szövegüket, inkább lefeküdten aludni. Szombat, vasárnap délig aludtam és egész nap a plafont bámultam. Nagyon nem volt kedvem kimoccanni. Ha nem lenne egy olyan drága Katie nevű rokonom, akkor biztos éhenhalok.

  Hétfőn reggel kicsit szomorúan lépkedtem le a lépcsőn mert éreztem hogy ez az a nap amikor el kell viselnem Brook nyávogását. Már nagyban zabálta a reggelit amikor kivettem a hűtőből a hideg kávét.

- Ugye tudod, hogy már is késésben vagy?- kérdezte.
- Tudom- vontam vállat.
- Akkor most benyomod a formátlan segged a kocsiba és elhúzol iskolába mert nincs kedvem azt hallgatni hogy Hope mindig elkésik...- forgatta a szemeit.

  Gyorsan betuszkolt a kocsiba és ott állt amíg el nem hajtottam. Se gáz hogy ott sincs a táskám a kezembe, és nincs nállam tancucc. Nem baj. Van cigarettám. Ahogy kiszálltam a kocsiból, szinte Brookkal együtt szálltam ki a kocsiból. Nem létezik hogy ilyen komolyan veszi ezt a tanulás dolgot.

- Hé Hope. Beszélnünk kell...