6. rész A változatosságot

sziasztok olvasók :) visszatértem. jó hideg az égei tenger...kissé ramaty kedvem van ezért lehet nem lettt valami jó rész, de remélem van aki itt maradt az oldalon és olvassa is. ha van valaki aki iszonyat bölcs és tud nekem tanácsot adni az irjon nekem üzit facen: https://www.facebook.com/magdus.bandi

örülnék 2 kominak és hozom a következő részt :)

- Hé Hope. Beszélnünk kell...- jött felém a folyósón az egyik srác (azt hiszem Ryan) akivel hétvégén beszéltem. Pont vége volt a második órának.
- Mi van?- fordultam felé.
- Zayn ma megfenyegetett hogy kopjak le rólad. Ezt közölhetted volna kedvesebben is- nevettet kínosan.
- 1. közöltem. 2. nem beszéltem Zaynnel rólad. Igazából péntek óta nem beszéltem vele. De nem is nagyon akarok- vontam vállat.
- Ohh akkor bocs. Majd...beszélünk- bólintott és vigyorogva elment. Remélem nem hiszi hogy bármi eséje is van nállam.
  Hirtelen Brook rózsaszín cicababa dolgai jelentek meg. Mindenki nyálcsorgatva meredt rá. Vagyis a kandisznók. A többi fiú és lány undorodva és hülyén nézték. Lassan megfordultam mire göndörsrácba ütköztem.
- Helo- köszönt.
- Helo...ismeretlen- bólintottam majd sietősre vettem a formát.
- Ohh Harry vagyok- jött mellettem.
- Oké Harry. Mit akarsz?- fordultam be a terembe.
- Beszélni Z-ről...
- Beszélgess mással róla- vontam vállat és lepakoltam a padomra.
- De nekem veled kell beszélnem- állta el az utam.
- Ez esetben vitasd meg magaddal a témát- mosolyogtam gúnyosan majd  arrébb rakva, leültem a helyemre.
  A tanár már fél órája bent volt szóval szerintem csak arra várt hogy én és Harry végre lecsüccsenjünk. Egy igazán unalmas óra után, észleltem hogy Zayn valószínűleg nem jön ma suliba. Egy nap kipipálva a "Brook zaklatja Zaynt" hónapból. Mikor megszólalt a hetedik óra utáni csengő, hatalmas rohamban vágtam be magam a kocsiba és egyenesen haza hajtottam. Valahogy éreztem hogy valaki figyel de nem láttam senkit így hagytam az egészet.
  Betoppanva a házba valami nagyon rossz illat féle dolgot éreztem. Katie nem tud se sütni, se főzni. Inkább csak elrontja a kajákat...csak akkor főz valamit, ha valami új pasi van a láthatáron. Vagy ha valaki olyan van akit csak le akar foglalni, de úgy hogy el van magában.
  A nappaliba lépve Zayn egyik haverja ült ott. Először hülyén néztem rá, aztán elmutogatta hogy velem akart beszélni. Milyen lenne már ha Katie hallaná hogyan beszélek Zaynről vele. Semmilyen. Felrángattam az emeletre, majd leült az ágyamra és mosolyogva figyelte ahogyan helyet foglalok a fotelben.
- Harry nem tudott veled beszélni. Szóval én eljöttem. Hátha türelmesebb leszel- mosolygott.
- Nem akarok veletek Zaynről beszélni. Bele vagytok zúgva vagy mi?- néztem furán.
- Nem. Csak tisztázni azt ami történt...
- Majd vele tisztázom oké?- mondtam kissé gorombán mire mégjobban elmosolyodott. Ha ez egyáltalán lehetséges.
  Kis idővel később el is ment. Két puszival + öleléssel köszöntünk el, szóval Louissal egész jól kijöttünk. Valahogy biztos voltam benne hogy most megy Zaynhez és gyorsan elmondja neki. Nem túl nagy újdonság. "gyere iskolába és beszélhetsz velem" Óriási információ lesz.
  Brook körülbelül éjfélkor ért haza, totál részegen. Bepakoltam az ágyba és kikötöttem neki hogy ha kikel leütöm. Lassan én is követtem hiszen nem késhetek a suliból két óránál többet, mert akkor Katie kicsapja a hisztit.
  Reggel hangosan csörgött a telefonom. Persze ki keres engem hajnali hatkor? Ki más mint a drágalátos apukám. Lebeszéltem vele hogy majd egyszer elmegyek egy hétre aztán lecsaptam a vonalat és visszaaludtam. Tízkörül Brook keltett és valahova nagyon siettetett. Bevágott a kocsijába és indította azt.
  Az iskolában a parkolóban Zayn indult meg felém, mire Brookra lévő tekintettel. Megpróbáltam láthatatlan lenni de úgy tűnik túl feltűnően bámulnak rám az emberek...meg úgy mindenki. Mikor fél méterre állt tőllem rázni kezdtem a fejem mire inkább hagyta a dolgot és tovább dumált a haverjaival. Louissal, Harryvel, meg két sráccal akiket nem ismerek. Az édes drága nővérem bevonszolt az igazgatóiba ahol a pasi amint meglátott minket, vagyis Brookot, próbálta elrejteni az erekcióját. Kisebb nagyobb sikerrel.
  Brook unottan magyarázott arról hogy már csak 5 hónapot vagyok itt és ne hagyják már hogy mindig elkéssek. Az igazgató egyetértett, majd kiadta az utam hogy menjek órára. Ilyenkor annyira kíványcsi vagyok hogy mit csinälnak. Vagyis van a normális elképzelés, hogy tárgyalnak meg minden. Aztán van a "rosszkisläny" elképzelés hogy AZT csinálják bent.
  Belépve a terembe, a tanár intett én meg leültem. Mostanában nem nagyon zavartatja magát. Aria (előttem ül) megfordúlt és mondani kezdte hogy tegnap szakított a pasijával, mert látta valaki mással és hogy fáj neki de velem mi van?. Energikus lány. Az egyszer biztos.
- Eljött meglátogatni a nővérem- válaszoltam, mire a tanár kérdezte hogy az miért baj? Amikor én és Aria beszélünk órán, akkor nem suttogunk csak simán beszélünk. És persze olyankor mindenkit érdekel hogy mi történt...komolyan még a tanárt is.
- A nővérkém egy tipikus plázapicsa- vontam vállat, majd felpakoltam a lábam az asztalra hogy kényelmesebb legyen.
- Ő az aki lenyúlta a...?- célozgatott Aria. Mégis csak itt van Zayn.
- Igen ő az- forgattam a szemeim.
- Akkor ha ezt megvitattuk. Hope mikor volt az első világháború?- tért vissza a tananyaghoz a tanár.
- Kapok egy ötöst ha eltalálom?- vigyorogtam. Nem is értem miért...
- Tekintettel hogy van egy egyesed...kapsz- sóhajtott.
- 1914-18- válaszoltam. Ezt még a hülye is tudja. Vagyis hát én tudom.
- Oké beírtam- bólintott a tanár majd tovább kérdezgetett a könyvből.
   Kicsengetés után, mint a rakéta kilőttem és siettem a szekrényemhez. Ott hagytam a telóm és féltem hogy valaki ellopja vagy valami. Amikor bevágtam a szekrényajtót, szinte szívrohamot kaptam. Zayn volt ott, nekidőlve a szekrényeknek.
- Mi nem stimmel a nővéreddel?- mosolygott az ijedezésemen.
- Szereti a változatosságot- dőltem neki a szekrénynek, őt utánozva.
- Azt én is- kacsintott.
- Majd megpróbállak összehozni vele- löktem el magam a szekrénytől és megindultam a parkoló felé.
- Hova mész?- kérdezte hülyén.
- Te nem szoktál lógni?- fordultam meg és hátrálva mentem tovább.
  Fél oldalas mosoly jelent meg az arcán, majd jött utánam. Beültem a kocsijába, ő meg mellém és indított. Valami pusztára érkeztünk, amit nem tudok meghatározni hol van. Kipattantam a kocsiból majd körbenéztem. Volt ott egy tó de semmi más.
- Hol vagyunk?- néztem körbe, de nem láttam semmi házat, vagy bármit. Térerő se volt.
- Nem tudom. Mond meg te- vont vállat.
- Ugye nem tervezel megölni vagy valami…?- ráncoltam a szemöldököm.