11.rész Beszélgettünk!

sziasztok:) jó napom van, szóval kész lettem a résszel.köszönöm hogy írtatok nekem, nagyon drágák vagytok♥

remélem ez a rész is tetszeni fog, és sokan jeleztek hogy olvassátok

 

 

- Jaj istenem el sem tudod képzelni hogy mi volt tegnap- nevetett fel Aria az egyik órán.
- Hogy jutottál haza Texasból?- érdeklődtem.
- Felvett valami pasi amikor stoppoltam. A buliszerkóm miatt, azt hitte kurva vagyok- nevetett...enyhén beteg dolgokon is nevet- amikor közöltem hogy téved, kidobott a kocsiból és otthagyott. Aztán arra hajtott az exem aki felvett, hazacipelt és utána szexelni akart...azt hitte hálából megteszem. Erre leütöttem, és most agyrázkódása van. Aztán felszälltam egy gépre és most itt vagyok- vigyorgott.
- Aria...ennek miért örülsz?- kérdezte furán a tanár.
- Mert megcsalt és most annyira jó érzés- sipákolt. Ja igen...Zayn ma nem jött suliba.
- Oké...akkor gratulálunk- mondta a tanár és fojtatta az órát.
  Sose lesz olyan óra ahol nem alszom be...mindig Aria kelt fel és hazaráncigál, vagy legalább a kocsimig. De most az utolsó óra után, Louis vigyorogva jött mellettem és egy kamerával felvette a fejem. Niall jött a másik oldalamon és ismételgette: "készülj!,készülj!,készülj!"
  Aztán amikor kiértem a parkolóba egy hapsi nekidőlve állt a kocsimnak és egy csokor rózsát tartott a kezében. Mindenki nézte a jelenetet. Közelebb érve láttam hogy Zayn az és egyre jobban tudatosult bennem hogy mit kell tennem.
  Odaérve hozzá, vigyorogni kezdett. Én csak egy egyszerű mozdulattal átvettem a csokrot. Levettem a napszemüvegem, majd ránézten Zaynre. Minden erőmet összegyűjtöttem és tiszta szívből, verni kezdtem a rózsával. Tiszta tövis volt az egész, szóval a végére már vérzett is néhány helyen. Niall és Louis lefogott majd beültettek a kocsiba. Elhajtottam és egyenesen haza mentem. Brook ott várt és győzedelmesen vigyorgott, mindaddig míg fel nem képeltem.
  Ezután sírógörccsel átrohant a szomszédba és valakivel várta ott Zaynt. Azt hisz hogy most összebújnak és még rosszabb lesz nekem? Még ha le is feküdnek megint, akkor is azt fogom magam előtt látni hogy alig 4 és fél hónap múlva magántanuló leszek és leszarhatom a Zayn fajtákat.
- Halljam mi történt- ültetett le a konyhaasztalhoz Katie.
- Brook lefeküdt azzal a sráccal aki tetszett. De ma bebiztosítottam hogy ne tetsszem neki- nevettem.
- Ha jól tudom, mindenkivel ezt csinálja...vagyis eddig minden ilyen fiúval ezt csinálta- misolygott.
- És tudod a legviccesebb az hogy ebben az esetben nem zavart annyira mint vártam. Vagyis hát jobban zavart mint eddig, de azt hittem hogy rosszabb lesz. Ma viszont agyonvertem egy csokor rózsával...azt hiszem ezt nevezik fejlődésnek- haraptam bele egy almába.
- Nem gondolod hogy adnod kéne neki egy esélyt?
- Még egyet?- sóhajtottam.
- Az utolsó utánit...legalább- kérlelt.
- Nagyon bírod mi?- húztam fel a szemöldököm.
- Igen. És látszik hogy tetszik neked- ült le mellém egy tea társaságában.
- Az régen volt...ha még ő se képes arra hogy ne menjenek szobára akkor nem érdemel meg még egy esélyt. És amúgy is...nem kedvel eléggé- suttogtam.
- Látom hogy néz rád...és nem is a melled vagy segged nézi. Inkább a szemed meg a szád. Az utóbbit igazán vágyakozva- nevetett fel.
- Katie...ha már ennyit nézed akkor gyere össze vele- veregettem meg a vállát.
- Mit hiszel? Nem vagyok én pedofil- mosolygott.
- Felmehetek? Kezd kínos lenni a beszélgetés...- mutattam a plafonra.
- Menj csak- mosolygott.
  Felrohanva a szobámba azon agyaltam hogy mit csináljak. Nem akartam tovább beszélgetni Katievel. Úgy viselkedik mint az anyám és a legjobb barátnőm egyszerre. Mikor unottan kinéztem az ablakon azzal szembesültem hogy Zayn engem bámul. Egy nem túl nőieset horkantottam majd behúztam a függönyt. Annyit még láttam hogy a nővérkém hátulról rá mászik. És Zayn lerázva magáról elküldi a francba.
  Hallottam ahogy csukódik a bejárati ajtó és Brook felrohan a lépcsőn. Aztán bezárkózik a szobájába. A sírógörcs szélén bebújtam az ágyamba és valahogy aludni próbáltam. Kezdtem biztos lenni benne hogy féltékeny vagyok. És épp amikor elcseszek egy dolgot, akkor leszek benne biztos hogy ezt nagyon elszúrtam.
  Az éjszaka közepén keltem ki az ágyamból. Már másodszorra volt rémálmom. Leülve a kanapéra cigizni kezdtem. Tisztára ideges voltam. Aztán se kép se hang megint elaludtam. Később csak valami tűzoltókocsiban keltem fel.
- Minden oké- hajolt felém Zayn.
- Aha- köhögtem majd felkeltem.
- Kicsit megégetted a szőnyeget, a falat, a kanapét, a tv-t, az összes munkához való papíromat, meg a plafont- elemezte Katie. Nagyon ideges volt.
- Ne haragudj- mondtam.
- Hope mindig ez van! Ne haragudjak, de te akkor is rosszat csinálsz. Utolsó eséj!- mondta szigorúan.
- Nem fogod megbánni- igérgettem.
- Akkor menjünk- bólintott majd berángatott a házunkba.
  Kicsit szomorkodva feküdtem vissza az ágyamba és ismét Zaynre gondoltam, meg a csókjára és a szép barna szemére...miket beszélek? Anyukám arra tanított hogy ne szeressek feleslegesen. Hülyeség de ha belegondolok...miért szeressek valakit, ha az a valaki nem szeret egyáltalán se? Mind egy. Ne szeress hiába és kész.
  Reggel kicsit idegesen keltem fel, mert egész este nem tudtam aludni. Zayn Ramonest hallgatott és cseppet sem halkan. Még becsukott ablakon keresztül is iszonyat hangos volt a zene. Már szinte kényszerem volt hogy átmenjek és kinyomjam azt a kibaszott magnót, de nem tettem. Fő az udvariasság...ha minden igaz.
  A suliban pont beértem a harmadik órára. Valahogy nem érdekelte a franciatanárt hogy nem voltam bent az előző órán. Az orra alatt csak azt szokta dünnyögni "micsoda de ja vuu!". Az angol tanár viszont örült hogy bent vagyok órán. Diadalmasan mosolygott.
  Aztán Aria is beszélni kezdett hozzám. Nem az hogy idegesít, csak most igazán nem volt kedvem vele beszélni. Burkoltan a lényege az volt hogy ne verjem meg Zaynt egy csokor rózsával. De akkor is...olyan vicces volt.
- Jó. Megpróbálom tűrtőztetni magam- nevettem.
- Én a helyedben elmennék agy dokihoz- nézett szúrósan rám Zayn.
- Francokat hallgatózz- dobtam felé a könyvemet.
- Francokat dobállózz- szólt vissza.
- Kabd be magadnak Malik- húztam fel a szemöldököm.

- Amikor legutóbb ezt mondtad, pár perc múlva smároltunk- vigyorgott gonoszul.
- Aztán keféltél a nővéremmel- szóltam vissza. A háttérhangok, fojamatos huhogások voltak.
- És felgyújtottad a házatokat- vágta rá.
- "Minden vágyam megcsókolni téged..." rémlik valami?- mosolyogtam gúnyosan.
- Nem csókolgatok RIBANCOKAT- mondta ki azt a szót.
- Hát már nem is fogsz- sütöttem le a szemem és az óra további részében úgy tettem, mintha aludnék. Pedig azon dolgoztam hogy ne bőgjem el magam.
  Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam ebben a hülye kis városban. Mote Carlo...az isten szerelmére. Néhány embernek fogalma sincsen arról hogy itt mennyivel szarabb mint Washingtonban. Lehet hogy ott drogoztam meg minden de inkább vagyok drogos, mint egy agyon idegesített Remény nevű lány.
  Az utolsó óra kicsöngetése után mentem is a kocsimhoz. Niall időközben csatlakozott hozzám és habár tudta hogy mi történt, mégis elvárta hogy elmeséljem megint. Aztán csatlakozott Aria aki nagyon szomorú volt. Kiderült hogy Louisnak új barátnője van. Valami El...szegény barátnőm.
  Hazaérve szembesültem azzal hogy Brook haza utazik. A bőröndjei ki voltak készítve és csak arra várt hogy el tudjon köszönni tőlem. Még mielőtt megszólaltam volna, egy kecses mozdulattal leintett.
- Nem kell semmit se mondanod. És én se fogok...csak annyi, hogy nem feküdtem le Zaynnel. Mondhatnám hogy én nem akartam de nem lenne igaz. Értékes fiú...ne szalaszdd el- suttogta a végét a fülembe.
- Komolyan?- mosolyogtam.
- Csak beszélgettünk- nevetett- elmondta mit érez...remélem ezzel rájössz hogy titokban vigyáztam rád.
- Majd gondolkozok ezen- öleltem meg.