10.rész Kapd be magadnak Malik!

sziasztok.köszönöm a kommentet az uj olvasómnak, remélem most is irtok nekem. legalábbis nagyon örülnék neki. tudom hogy rövid rész lett, de annál tartalmasabb....lassabban fogom hozni a részeket, mert elkezdődött az edzőtáborom, és csak délutánokon érek rá 2-4-ig írni. légyszi irjatok hozzászólást

Bevágta az ablakot és valahova elrohant. Brook jött föl és nézte hogy kivel beszélek. Magammal...pár pillanat múlva már el is ment. Mindig ilyen farok volt. Még amikor nagyon kicsi voltam, már akkor is szemétkedett velem és apa mindig neki hitte el a dolgokat.
  Könnyes szemmel ültem az ágyamon és visszagondoltam hogy milyen volt az életem, még amikor anya is élt. Nem drogoztam és nem volt olyan dolog amit magamban kéne megoldani. Mindent elmondhattam neki és mindig tudott mondani valamit ami megnyugtatott.
  Egyáltalán nem vagyok az a sírós fajta lány...még csak néhány családtagom látott sírni. Többeközött anya. Ugyanis ha valahol sírok akkor vagy kicikiznek, vagy az agyamra mennek a "semmi baj", "minden rendben" mondatokkal. Sőt igazából még Brook előtt sem sírtam.
- Te most komolyan...sírsz?- kérdezte valaki mögülem. Zayn hogy a francba jutott be a házba?
- Nem- töröltem le a könnyeimet.
- Még sose láttalak sírni- indult meg felém.
- És ennek meg van az oka- temettem az arcom a párnába.
- Öhh segíthetek? Valahogy...- ült le az ágyra és maga felé fordított.
- Nem- szorítottam még jobban a párnát.
- Jó- sóhajtott majd magához ölelt. Eldobtam a párnát és ezután már csak a fekete pólójába sírtam.

- Utálok sirni- motyogtam.
- Én nem szoktam- nevetett.
- Kapd be magadnak Malik- ütöttem be neki középre.
- Basszameg- markolt a hátamba fájdalmában.
- Bocsi- öleltem vissza.
- Gáz van- mondta.
- Mert?- zokogtam tovább.
- Aszem beindultam- gondolkozott.
- Nem zavar- vontam vállat.
- Gondoltam- ölelt szorosabban.
- Levegőt azért kérnék- ütögettem a hátát.
- Na akkor eljössz?- kérdezte.
- Nem!- vágtam rá.
- Nora miatt?- kérdezte.
- Dehogyis- toltam el.
- Féltékeny vagy?- mondta gyorsan.
- Norara?- vágtam rá.
- Nem. Beckyre- utalt a csajra aki azzal menőzik hogy cigány. Én a helyében nem tenném.
- Én nem vagyok féltékeny Norara- vágtam rá és nevettem.
- Akkor gondolom eljössz- vágta rá ő is. Kicsit gyorsan beszéltünk...sőt. Lassan közeledtünk egymáshoz és vita féle képpen beszéltünk.
- Hát nem- mosolyogtam gúnyosan.
- Akkor úgy tűnik Noraval leszek ma- vigyorgott.
- Jó szorakozást- húztam fel a szemöldököm.
- Meglesz- csókolt meg.
  Igazán leállhatna ezzel...vagyis azzal hogy akaratom ellenére mindig megcsókol. Nem mondom hogy nem szoktam élvezni de ez akkor sem vicces. Még a végén mindenki azt hiszi amit Ryan. Eltoltam, felpofoztam, aztán idegesen felálltam.
- Ezzel igazán leállhatnál!- mondtam szigorúan.
- Te is a pofonnal- fájlalta az arcát.
- Ha leállsz a nyelveddel, leállok a kezemmel- kötöttem kompromisszumot.
- Azt már nem- háborgott.
- Ne kezd a dumát hogy: a csókod számomra kész kielégülés- idéztem a filmekben lévő dumákat.
- Akkor inkább nem mondok semmit- bigyesztette le a száját.
- Most menj el!- mondtam nyugodtan.
- Oké- állt fel.
  Megállt előttem majd a derekamra tette a kezét és kicsit közelebb húzott magához. Kihagyott a szívem de remélem nem látszott a lányos zavarom. Féloldalas "rosszfiú vagyok" mosolyt varázsolt az arcára és hajolni kezdett felém. Az arcomtól fél centire megállt és egy pimasz vigyorral nézett a szemembe.
- Minden vágyam megcsókolni téged...de félek nem akarod- nézett a számra vágyakozóan.
- Jó félni?- kérdeztem. Aztán a számba haraptam az övé láttán.
- Hope...ohh. Bocs a zavarásért- jelent meg Brook. És most rá fog szállni Zaynre.
- Semmi- léptem el Zayntől zavartan.
- Jaj ő az a Zayn? Sok jót hallottam rólad- kezdte simogatni Zaynt...a nővérem.
- Egy szót se szóltam róla- vontam össze a szemöldököm.
- Ja de ez jó duma- vont vállat Brook.
- Figyelj édesem- léptem a nővéremhez- nem járunk.
- Csak félreinformált személyek szerint- egészített ki Zayn.
- Miket mesélsz te rólam?- nézett rám szúrósan Brook.
- Én...semmit- sütöttem le a szemem.
- Majd még találkozunk- simogatta meg Zayn az arcát Brook és kiment.
- Értem mi nem stimmel vele- nézett rám Zayn együtérzőn.
- Na most már elmehetnél- lökdöstem a kijárat felé, majd sikerült kidobnom a házból.
  A nővérem megkérdezte hogy hova járunk bulizni. Így belegondolva lehet hogy hülyeség volt ugyanis a csontrészeg Zayn ágyba fogja vinni és ebben biztos vagyok szóval megint lemondhatok egy srácról. És megint az imádott nővérem miatt...ki más miatt.

  Katie érdeklődött hogy akkor megyek e valahova, mert tőle aztán mehetek. Ennek annyira örültem hogy a nyakába ugrottam és rögtön hívtam Ariat. Hála istennek nem megy nélkülem bulizni, mert szerinte az olyan szar buli lenne. Meg amúgy is most csak azért örülök, mert ki akar itthon punnyadni szombat este? Hát én tuti nem. És úgy tűnik hogy nem is fogok.
  Aria pont akkor ért oda hozzánk, amikor végeztem. Titokban volt bennem annyi remény hogy Brook kivételesen nem mászik rá Zaynre de nem igazán hallotta meg Isten a kérésem. Amikor odaértünk az OBC VIP részlegére egyből szemetszúrt a kanapén "turbékoló" párocska. Brook totálisan józan volt. Zayn viszont biztos vagy ezer színű tablettát látott.
  Iszonyat feltűnő lehetett a fekete ruhánk, ugyanis mindenki minket bámult. Oké hogy mi és Brook voltunk csak lányok (+2lány) de nem hiszem hogy ilyen kiéhezett barmok járkálnak erre. Aztán mi is inni kezdtünk meg elkerültünk mindenkihez táncolni. A végén Louishoz kerültem és ő vitt el valahova. Aztán adott valami szobát és elaludtam. Hát ő nem olyan aki lát egy részeg csajt és máris ráugrik. Egyrészt mert nem kezd ki bárkivel, másrészt meg mert valami titokzatos lány tetszik neki.
  Reggel hatalmas ricsajra és iszonyatosan fájó fejre ébredtem. Meg elaludtam a nyakam. Valami újgazdag család lehetnek Tomlinsonék, mert egy szobalány hozott nekem enni. Nem mondom hogy én nem vagyok gazdag de akkor se használom ki. Nem járok plázába se semmi. Vannak rá külön emberek, akik elhozzák a boltból azokat a ruhákat, amiket kivälaszt a stylistom.
  Mikor felkeltem, mintha ezer ló fejberúgott volna, annyira fájt. Ennyit biztos nem ittam...azt hiszem. Aztán amikor kiléptem a szobából, Louissal találtam magam szembe és megköszöntem hogy segített meg minden. Hazavitt majd elköszönt egy "holnap találkozunk" mondattal.
  Már csak három hétig kell kibírnom hogy Brook itt rázza magát. Eleve azt elérte hogy Zaynnel nem akarok beszélni, sőt még rá nézni se. Nem akarok olyannal jóban lenni, aki a nővéremmel szexelt. És már megszokhattam volna, de mindig ez van...és úgy látom jónak, ha annyiban hagyom a dolgot.
  Írtam egy sms-t Arianak hogy megvagyok és Louis haza hozott. Ő valami buszon ül, és valami hapsi németül magyaráz neki. Na igen. Ő is kapott a tablettákból. Aztán leszállt valahol és megbizonyosodott róla hogy Texasban van. Szegénynek hosszú lesz az uta. Aztán amikor Katie utasított arra, hogy tanuljak, teljesen elfáradtam és valahogy semmihez sem volt kedvem.
  Aztán éjszaka alvás előtt durrant az egész Zaynes dolog. Azt hiszem tényleg kedveltem a srácot de persze Brook lételeme hogy tönkretegye a fiúkkal való kapcsolatom. Akárhogy is gondoltam át a dolgot, mindig rossz lett a vége. Meg se lepődök azon hogy még sose volt négy hónapnál hosszabb kapcsolatom. Persze Brooknak egy hetes is csak alig volt, de nagyon örültem volna neki ha lett volna egy olyan kapcsolatom, ahol a pasinak nem csak a trófea, meg a jó csaj kellett maga mellé. Nen arra vágytam hogy a Temze partján sétáljak egy pasival és ott csókolgasson...csak hogy valamennyire ismerjem.