maratoni Epilógus.

sziasztok drágák!most ugyebár ez a zárórész, és ahogy a cím is mondja, maratoni, még pedig azért, mert nagyon nagyon nagyon hosszú. a blognak nem lesz második évadja, mert nem vagyok valami nagy lovestory író. inkább az emberek szenvedését írom le...nagyon köszönöm az olvasók kommentjeit, meg hogy egyáltalán olvasta is valaki, és köszönöm az oldalmegjelenítéseket meg mindent köszönök...jó olvasást, utólag még nyugodtan kommentelhettek, puszi mindenkinek!

~vasárnap:a Fehér házban~

- Üdvözlöm kisasszony. Uram, kövessen a szobája felé- üdvözölt Doroty.
- Ne fáradj. Zayn a szobámban alszik- szögeztem le mosolyogva.
- Nagyon jót tett önnek ez a férfi. De az apja külön megkért rá hogy ne aludjanak egy ágyban- mondta komolyan.
- Ne aggódjon majd a földön alszom- biccentett neki Zayn, majd átkarolta a derekam.
- És amúgy is. Vastagak a falak- kacsintottam viccesen.
- Na de hölgyem- háborodott fel Doroty.
- Mindegy. Kérlek szólj Johnnak hogy az én szobámba vigye Zayn cuccait- kulcsoltam ujjaim az említettére és rángatni kezdtem a nagy nappali felé.
  Zayn az egész repülő úton azon görcsölt, hogy mit fognak róla gondolni. Ez eddig őt nem igazán érdekelte. Gondolom tényleg fontos neki ez a dolog. Belépve a nappaliba, egy csomó őr pattant elém, majd átvizsgálták Zaynt hogy nincs e nálla fegyver. Annyira kétségbe volt esve, hogy nem tudtam nem nevetni az arckifejezésén.
  Amikor végeztek Zayn tapizásával, beljebb léptünk a nappaliba, és így láthattam hogy ki terpeszkedik a nappalinkban. Ott volt Brook, apa, valami nő akit apa ölelgetett, az unokahúgom Jade és Kev...mikor az utóbbit megláttam, elállt a szavam. Brookot ölelgette. Komolyan járnak? Vagy csak simán összejárnak néha egy-két éjszakára.
- Szia Hope!- állt fel Kev majd hozzám lépve megölelt, és odasúgta nekem- este találkozunk.- undorodva toltam el magamtól, majd Zaynt magam után húzva, odaléptem apámhoz.
- Jó itt látni- mosolygott rám...az apám.
- Ami azt illeti te küldtél el- köhintettem kínosan.
- De legalább már hordassz szoknyát- mosolygott.
- Mert jól áll nekem- öleltem meg.
- A hölgy itt Caroline. A menyasszonyom- állt fel a mellette ülő, szőke hajú hölgy.
- Helo- intettem bizonytalanül, majd levegő puszit adtunk egymásnak.
- És apa ő itt Zayn. Hope barátja- mutogatott Brook.
- Örvendek- fogott kezet apa Zaynnel.
- Úgyszint- bólintott Zayn.
- Ne fogd vissza magad- súgtam neki, mire elröhögte magát.
- Mi most megyünk. Ma Kevnél alszom- indult meg Brook, de Kev felénk jött. Gyilkos tekintettel állt Zaynhez, majd valamit morgott neki.
- Kev!- szóltam rá dühösen.
- Vigyázz öcskös- szólt oda utólag Zaynnek, majd távoztak.
- Jó fej srác...- biccentett nekem Zayn.
- Gondoltam szólok nektek hogy holnap utánra hoztuk az esküvőt- mondta apa.
- De még nincs ruhánk- húztam a szám.
- Holnap elmehettek- legyintett- minden bizonnyal Brook nem szólt, de szeretném ha te lennél a tanúm- mosolygott rám.
- Öhh...oké- bólintottam furán.
- Menjetek. Pihenjétek ki az utat. Úgyis későre jár- mutatott Caroline az órára, ami fél tizeneggyet mutatott.
- Nem tudtam hogy itt időre lövik fel a pizsamát- mondtam magamban. Ha most valami bunkót mondok, akkor Caroline nem fog túlzottan kedvelni.
- Ez egy remek ötlet- bólintottam, majd Zaynt magam után ráncigálva felmentünk a szobámba.
  Általában rend szokott lenni a szobámban. Nem azért mert mániás vagyok, csak a bejárónő mindig rendet rak. A szobám sötét árnyalatokban játszik. Van egy jó nagy ablak az egyi falon, vele szembeni fal egy jókora nagy tükör. Azon kívül van egy ágyam, egy hangfal és két ajtó. Az egyik a gardróbba, a másik a fürdőbe nyílik. Jó nagy szobáról van szó. Rezgett a telefonom, ami azt jelzi hogy üzenetem jött. Aria írt hogy épségben hazaértek és jó szórakozást kívánnak.
- Felszenteljük a szobát?- morogta Zayn a fülembe.
- Ha tudnád hány emberrel szenteltem már fel a szobát- fordultam felé bánatosan.
- Akkor én leszek a következő- csókolta meg a nyakam.
  Húzni kezdtem az ágy felé, majd ott csókolta tovább a testem. Lassan lekerült rólunk a ruha, csak a fehérneműm meg az ő boxere maradt. Lecibálta rólam a csipkés darabokat, térdeimnél fogva behajlította lábaimat majd fejével combom közé férkőzött és kényeztetni kezdett.
- Óh istenem!- nyögtem fel és Zayn enyhén kócos hajába fúrtam ujjaimat.
  Élveztem minden másodpercet, amit Zaynnel töltöttem. Arra lettem figyelmes, hogy Zayn a lábaim közt van és belém nyomja magát. Egy szaggatott nyögés hagyta el a számat. Abban a pillanatban mintha turbó fokozatra kapcsolt volna úgy mozgott előre és hátra. Hátát karmoltam és dereka köré szorítottam lábaimat, miközben mindketten hangosan ziláltunk vagy nyögtünk. Megmarkolta combjaimat és fordított a helyzetünkön, így én kerültem felülre. Mellkasára támaszkodtam, így mozgattam fel-le csípőmet. Hatalmas kezét vállamra tette és megszorította. Lehajoltam hozzá egy jó hosszú csókcsatára.
- Zayn!- nyögtem nehezen a szavakat.
- Sshh!- csitított. A falaktól függetlenül, még hallatszik ha hangoskodunk.Nem sokkal később éreztem, hogy el fogok menni.
- Istenem, Zayn- mélyesztettem körmeimet mellkasába.
- Gyerünk, baby!- markolt fenekembe, ami megadta az utolsó löketet és átdobott az élvezet kapuján. Halkan elélveztem, majd pár másodperc múlva Ő is elment.
- Csinálhattuk volna halkabban is- húztam magunkra a takarót.
- Te nyögtél túl hangosan- feküdt rám ismét, de testi kontakt nélkül.
- Mert túl jó vagy édesem- kuncogtam.
- Én sem panaszkodom. Imádom a tested...meg a hangod amikor elélvezel- vigyorgott.
- Szemét- ütöttem fejbe.
- De tényleg. Nyögsz egyet, aztán az jön hogy "áhh!" Nagyon izgató- mosolygott pimaszul.
- Köszönöm a kis előadást, de ezt nem akartam tudni- fintorogtam.
- Szeretek veled szemétkedni- vont vállat.
- Na akkor én tusolok- mutogattam hogy leszállhatna rólam.
- Na akkor mi tusolunk- rángatott a fürdő felé.
  Annyiból szokott állni a "közös fürdés", hogy smárolunk a víz alatt egymásnak tapadva. Aztán elengedjük egymást, és mintha a másik ott se lenne rendesen megmosakszunk. Kivéve azon egyetlen ritka alkalmat, amikor zuhany alatt...szeretkeztünk. Azt mondják: "ne szeretkezz zuhany alatt túl sokszor, mert esőben is izgalomba jöhetsz". Na mi nem ezt az elvet követjük. Mivel csak egy hete járunk, és csak egy hete csináljuk, ezért még eléggé visszafogottak vagyunk.
Reggel nagyon fájt a fejem. Mintha másnapos lettem volna, de még sem. Egy csepp alkoholt sem ittam tegnap este. Aztán észrevettem hogy Zayn sehol. Inkább kimásztam az ágyból és a migrénemet figyelmen kívül, ballagtam lefele a lépcsőn, egy szál sejemköntösben.
- Szép reggelt Ms. Benson- köszöntött a szakács a konyhában- mit óhajt reggelire?
- Azt hogy Hopenak hívjon Oliver. És nutellás palacsintát- ültem le a pulthoz és bámultam Oliver tevékenykedését.
- A barátja elment ruhát vásárolni. Hope...biztos illik magához ez a fiú?- kérdezte furcsán.
- Természetesen. Értékes srác. Oliver...te milyennek látod Zaynt?- kérdeztem, miközben nekikezdtem a palacsintáim egyikének.
- Zárkózottnak tűnik. De az biztos hogy rosszfiú. Ha szabad ezt mondanom...minden bizonnyal jó az ágyban- mosolygott, mire hangosan felnevettem.
- Egyáltalán nem zárkózott. Csak meg van szeppenve a Fehér-ház, meg az elnök dologtól. A többi stimmel- mosolyogtam.
- Az biztos hogy maga teljesen kivirult. Örülök ennek a fiúnak...hogy bekapcsolódott a maga életébe. De kérem Ms. Hope. Vigyázzon. Ne törje össze a szívét- mondta szomorúan.
- Nyugodj meg. Nem fog bántani- vontam vállat.
- Ms. Benson!- sietett be Doroty a konyhába- megjött Mr. Malik.
- Köszönöm Doroty- bólintottam majd megindultam a bejárat felé.
  Zayn pont két giga nagy szatyorral tolakodott be a kétszárnyú ajtón. A telefonomat előkapva, csináltam róle egy cikis képet, a rózsaszín bevásárló szatyrokkal. Amint észrevett, hatalmas vigyor terült el az arcán, majd terelni kezdett felfele a lépcsőn, a szobámba.
  Kinyitva az első szatyrot, egy helyes öltönnyel találtam magam szembe. Meg ingel, gatyával és bele nyomorgatták a cipőjét is. Felé dobtam a szatyrot, jelezve szeretném benne látni. Válasznak vigyorgott egyet, majd felém nyújtotta a másik szatyrot. Belenézve egy fehér ruha volt. Kérdőn rápillantottam, mire mutogatta hogy vegyem fel én is. Ledobtam a köntöst, majd felvettem a ruhát.
- Felhúzod a cibzárt?- fordítottam neki hátat. Egy forró puszit nyomott a tarkómra, amibe beleremegett a lábam.
- Olyan puha a bőröd- súgta a fülembe.
- Na hogy áll?- fordultam felé. Az alsó ajkába harapott.
- Engedéjeddel holnap letépem rólad- húzott lassan magához, majd lágy csókot nyomott az ajkamra.
- Holnap lesz rajtam bugyi- villantottam rá kacér mosolyt.
- Igen...ki kéne használni az alkalmat- közeledett, majd az ágy felé tolt.
- Ms. Benson...elnézést. Az apja hívatja- mondta elpirulva Doroty.
- Most?- ráncoltam a szemöldököm.
- Igen. Valami gond van Ms. Brookkal.
- Oké- biccentettem- bocsi drága- nyomtam puszit az arcára, majd felvettem egy bugyit. A ruhát magamon hagytam, mert ha apa "hivat" akkor az sürgős.
http://2.bp.blogspot.com/-Ud61XFAynnc/TfsT6z3cS3I/AAAAAAAAAME/InruNEYkQZA/s320/tumblr_lmxblweRva1qd89xyo1_500.gif
  Végül apa elküldött Kevhez a nővéremért. Utálok odajárni. Régen is utáltam. Minden toszta kosz és a lakótársa...édeshármasban akarta csinálni. Nem lenne vele semmi bajom se ha bírtam volna a srácot...de ez nem így volt. Egy beképzelt bunkó volt. Tiszta szívemből utáltam a srácot. Kopogtam a kopott fekete ajtón, s Kev nyitott ajtót. Kaján vigyor jelent meg a képén és berángatott az ajtón...tépni kezdte az ajkaimat, amit egy jó nagy pofonnal díjaztam. Megjelent Brook egy pohár borral a kezében. Totál részeg volt.
- Szia huggiii- botladozott felém.
- Mit ittál?- kérdeztem aggódva.
- Vizet- vihogott, isten tudja min.
- Te leitattad vodkával?- néztem felháborodva Kevre.
- Hupsz!- öntötte le a hófehér ruhám, a vörös borral...Brook.
- Basszus!- sikítottam.
- Csak egy ruha- értetlenkedett Kev.
- Nem CSAK egy ruha! Ezt vettem volna fel az esküvőre! Ezt kaptam Zayntől- kiabáltam.
  Igen az a lényeg benne hogy Zayntől kaptam. Majd amikor elmegy Angliába, talán ez lesz az egyetlen dolog ami emlékeztet rá. Vagyis ez lett volna. Ugyanis a fehér ruhámból a vörösbort senki sem fogja/tudja kiszedni. Az hogy fehérborral ki lehet szedni, csupán mítosz. Csak még kiszedhetetlenebb lesz.
  Brookot haza rángattam, a ruhámat pedig küldtema mosodába. Hátha valaki csodát tud tenni vele. Caroline és apa az esküvő próbáján voltak, mi meg Zaynnel betuszkoltuk Brookot az ágyába. Viszonylag gyorsan elaludt, aminek nagyon örültem.
  Hívtak a mosodából, hogy sikeresen tönkretették a ruhámat. Teljesen. Zayn nem volt túl ideges...csak egy picit. Inkább azzal volt problémája hogy a helyébe Kev küldött egy kissé kihívóbb ruhát nekem. Elől-hátul kivágottabb volt. Szép volt csak nem valami esküvős. Mármint a háta miatt. Az elején csak a dekoltázs volt a kivágott. A lényeg hogy szép és kész.
- Kissé kihívóbb...tetszik- vigyorgott Zayn pimaszul.
- Tök nagy benne a mellem- csodálkoztam a tükörbe.
- Mindig ekkora- állt mögém és az állát megtámasztotta a vállamon.
- Hú...jó nő vagyok- rikkantottam boldogan.
- Szőke nő- vigyorgott.
- Ez is szemétség volt...- néztem rá csúnyán.
- Szeretlek- nyomott puszit az arcomra.
- Tudom, én is szeretlek- fordultam felé, majd megcsókoltam.
- Akkor nem baj hogy elmegyek Angliába?- kulcsolta ujjait az enyéimre.
- Az biztos hogy...vagy együtt leszünk, vagy szakítunk. Ezt úgy értem...a szó szerint táv kapcsolat nem fog működni. De menj el, majd megoldjuk- magyaráztam.
- Most...mi?
- Semmi- legyintettem.
- Hope!- komorodott el.
- Ebédidő- rángattam lefele a lépcsőn.
- Figyelj- húzott vissza így, háttal neki álltam- szeretlek.
- Én is szeretlek- mosolyodtam el.
- Nem szakítunk, oké?- mondta fájdalmasan. Mintha nehezére esett volna, pusztán csak beszélni is.
-Persze hogy nem- hagytam hogy átölelje a derekam.
- Akkor együnk- emelt meg egy kicsit, majd leszállított a lépcsőn, úgy hogy nem értem le a földre.
~az esküvőn~
- Caroline Fillips. Elfogadja házastársául, az itt álló Jordan Bensont?- kérdezte a pap.
- Igen- mosolygott csillogó szemmel apámra.
- Jordan Benson. Elfogadja házastársául, az itt álló Caroline Fillipst?- fordult a férfi az apám felé.
- Igen- bólintott.
- Az Isten álltal rám ruházott hatalommal, ezennel házastársnak nyílvánítom magukat. Megcsókolhatják egymást- mosolyodott el a pap.
  Apa és Caroline megcsókolták egymást, majd a gyűrűsujjukra húzták a gyűrűt. Mosolyogva pillantottam Zaynre, aki ugyanúgy mosolyogva nézett rám. Kacsintott egyet, majd tovább társalgott Brookkal. Feltűnően sokan néztek rám, de annyiban hagytam a dolgot.
- Gratulálok- fordultam apához és Carolinehoz, majd megöleltem őket.
- Gratulálok maguknak, Mr. és Mrs. Benson- fogott kezet Zayn apával.
- Köszönjük. Örülünk hogy Hope elhozott magával- mosolygott apa.
  Hazafele úton a repülőn, végig aludtunk. Kissé feszültek voltunk az x faktor miatt. Már csak két hét volt. Ugyan szerettük volna normálisan eltölteni ezt a maradk kis időt, de voltak dolgok, amik megnehzítették a dolgunkat. Ilyen volt az iskola, meg a sajtó. Az utóbbi Zaynt mindenhova követte, aztán felismertek engem is és így "az x faktoros rosszfiú és amerika lánya" páros voltunk. Az iskolában pedig, ilyen volt egy átlagos nap:
  Reggel kómás fejjel keltem. A fotósok rend szerint a ház előtt várakoztak. Kezdtem unni a dolgokat. A legrosszabb az volt, hogy ez volt az utolsó nap amikor Zayn még itthon volt. Mármint hogy iskola is van. Amúgy még két nap volt.
  Beérve az iskolába, Aria köszöntött. Mindig volt valami mondanivalója, ami annyira de annyira fontos vagy éppen vicces volt. Összejött Harryvel, és mindig csinälnak valami orbitális nagy baromságot. Persze csak olyat ami vicces. Nincsenek abban a belyzetben mint én és Zayn. Előrre megbeszélték, hogy amikor elmennek az x faktorba, szakítanak.
- Voltunk a cukrászdában és Harry amikor tüsszentett, belefejelt a tortába. Hope...ő fantasztikus srác- szomorodott el, a gondolaton hogy lassan mindennek vége.
- Köszönöm- ölelte meg hátulról Harry.
- Szia Hazza- pacsiztam le vele. Az ölelést ilyenkor később elintézzük.
- Tudod milyen nehéz, ennek a nőszemélynek tortát venni. Először csokisat akart, aztán 'jaj van epres!' de nem mert az akkor is csokis...- sóhajtott Harry- ez volt fél órán keresztül.
- De hát az eper volt- magyarázkodott Aria.
- Menj beszélgess Zaynnel- terelte az ajtó felé. Amint meghallottam a nevet, odakaptam a fejem. Fontos dolog lehetett, ugyanis Aria kituszkolta Zaynt az ajtón.
- Mesélj- öleltem meg így utólag.
- Nem is beszéltetek? Tegnap készítettek vele egy interjút. Azután felhívott és Hope nagyon nagy lett az arca. Ma is ott pofázott a hírnévről meg minden...rángasd vissza a földre basszus!- kérlelt.
- Lényegében nagyobb lett az arca mint eddig?- húztam fel a szemöldököm.
- Oké akkor beszélj vele. Lásd a saját szemeddel mit teremtett a sajtó- mondta teátrálisan.
  A fülsüketítő csengő megszólalt, majd betódultak az emberek a terembe. Ryan lépett az asztalomhoz majd "lazacsávóvagyok" beállásban támaszkodott arra. Unottan helyetfoglaltam majd flegmán felpillantottam rá.
  Tudtam hogy most mi fog jönni. Nyílt titok hogy Ryan rég óta "velem akar lenni". Gondolom csak azt akarja mint a többi hormontúltengéses ember. Az egy dolog hogy helyes meg minden, de most nem ez számít.
  Elkezdett mondani valami viccet. Ízléstelen béna viccet. Aztán átváltott normálisra. Amikor nem viselnedik hülyén, akkor jófej és egész aranyos. De nem úgy.
  Aztán jött Zayn és a hatalmas féltékenységi zápora. Ami be kell vallani nagyon vicces és egyszerre unalmas. Nem ez az első ilyen rohama Ryan miatt. Úgy őszintén kicsit már zavar is hogy ilyen hisztis. De ez most túl ment minden határon. Pont hogy csak nevettem, amikor jött és egyszerűen leütötte Ryant. És még neki állt feljebb hogy miért nem mellette állok.
  A tanár elkísérte a nővérhez mi meg a "csönd" címszó alatt tartózkodtunk a teremben. Keresztbetett kézzel ültem a helyemen, asztalra pakolt lábbal és előrre meredtem. Igaza van Harrynek. Legalábbis abban hogy hisztisebb lett. Az egy dolog hogy ha ellökdösi onnan vagy valami, de hogy leüti? Jézusom...
  Utáltam a féltékenységet. Főleg az erőszakosságot. Zaynben talán ez a kettő dolog olyan, ami zavar. Akárhányszor próbált szóhozjutni, csak leintettem. Mérges voltam rá, hogy ennyire nem bízik bennem.
  Iskola után, Niall elvitt vásárolni. Azt nem tudtam miért. Gondolom még utoljára akart velem beszélgetni egy jót. Mindegyikük tudja hogy ha végeznek az x faktorban, nem fogunk többet sem találkozni, sem beszélni egyáltalán. Ezért fontolgatjuk Zaynnel hogy szakítunk.
  A plázában, Niall vett nekem egy új cipőt. Osirist. A kedvenc márkám. Pont a kajálda előtt haladtunk el, amikor Niall lefordult és magával rángatva odavitt a KFC pultjához. Miközben én csak egy colat, kértem ő egy egész nagy menüt. Nagy cola, krumpli, hatalmas vödör csirke. Még nézni is rossz volt ahogyan felfalja.
- Hiányozni fogsz- nevettem fel.
- Te is nekem- vigyorodott el teli szájjal.
- Főleg az ilyen bájos mosolyaid- grimaszoltam.
- Eszek na!- vont vállat.
  A pláza után hazavitt. Katie szokás szerint dolgozott még, így egydül voltam otthon. Olyankor bömböltetem a Green Dayt, vagy a Ramonest. Esetleg horrort nézek és egydül sikongatok a kanapén ülve.
  Becsaptam magam mögött az ajtót, majd a hűtőből kivéve a Katie által vett tejszínhabot, felmentem a szobámba. Hangosan elindítottam egy Green Day albumot, majd hülyén táncikálni kezdtem.

  Néha néha nyomtam egy adag habot a számba. Amikor véget ért a zene, lefeküdtem az ágyamra, és úgy hallgattam tovább. Számváltásnál, pont meghallottam hogy valaki ráfekszik a csengőre. Unottan leszánkáztam a lépcsőn, majd ajtót nyitottam. Egy hatalmas csokór rózsa blokkoltaa kilátäst az emberre, de a tattooit látva, meg tudtam ítélni ki az.
- Remélem most nem versz agyon vele- nyújtotta át a csokrot.
- Nem éri meg...nincsenek rajta tüskék- vizsgáltam.
- Kapok egy megbocsátást a rózsáért?- dőlt neki laza stílusban az ajtókeretnek.
- Egész szép csokor- vontam vállat.
- Úgysem tudsz rám haragudni- vigyorodott el- ha nem vetted volna észre, imádni való vagyok.
- Az vagy- mosolyodtam el, majd hagytam hogy megcsókoljon.
- Béküljünk- tolt be a nappaliba, a lábával meg becsapta az ajtót.
- Hülye- röhögtem el magam két csók között.
- Hope! Megjöttem és- lépett be a nappaliba, abban a pillanatban lefagyott. Csak póló nem volt rajtunk, de Katie egyből a legrosszabbra gondol- költözöl.
- Én csak...hoztam virágot- szabadkozott Zayn.
- Fogd be Zayn. Tudom hogy keféled a keresztlányom- mondta idegesen.
- Katie...izé. Te is voltál fiatal- hadonásztam. Akkorra már a szoba két külön sarkán álltunk Zaynnel.
- Mert egy ilyen vénasszony már nem tudja milyen ez- mondta gúnyosan.
- Oké...hova veszel lakást?- sóhajtottam.
- Amerikába- vágta rá, mire elkerekedett szemmel néztem rá. Zaynnek sem volt más a reakciója.
- Nem küldhetsz vissza!- kiabáltam.
- Az apád hívott. És de. Visszamész.
- Gyere Zayn- rángattam ki a bejárati ajtón- most csak ideges...
- Tudjuk hogy úgyis visszaküld- ölelt magához.
- Tudom- motyogtam.
- Kibírjuk- nyomott egy puszit a homlokomra.
- Oké- mosolyogtam.
- Holnap indulsz hajnalban. Most beszéltem a magánrepülő vezetőjével. Úgy búcsúzkodjatok- szólt ki az ajtón Katie.
- Hülye liba- morogtam.
- Hát ezt nem hiszem el!- túrt a hajába idegesen Zayn.
- Csúcs- mondtam idegesen.
- Akkor...nállam alszol?- húzta fel a szemöldökét. Tényleg Zayn? Nem jut tovább a gondolatmeneted?- háborogtam.
- Alvásról volt szó, nem szexről. Úgy tűnik neked nem jut tovább- mosolygott pimaszul.
- Rohadtul nem vagy vicces- ráztam a fejem.
- Na akkor ma együtt alszunk. Segítek pakolni- karolta át a derekam és vonszolni kezdett a szobám felé.
  Sokáig tartott, de sikerült betömöríteni a táskákba a fontos cuccokat. Ezután már csak át kellett mennünk Zaynékhez. Befeküdtünk az ágyába én hozzábújtam és úgy beszélgettünk.
~2hét múlva~
  Idegesen meredtem a tv-re. Az adádnak már vége volt, de az amit láttam igazán lesokkolt. Már a gondolat is szörnyű volt, hogy Zayn megcsal. De a felvétel, a képek és az interjú magáért beszél. A könnyek iszonyat gyorsan folytak az arcomon. Megszakadt a szívem. Teljesen összetörtem. Szívem szerint megtéptem volna azt a ribancot.
  Nem akartam elhinni azt amit hallottam, de mégis elhittem. Éreztem ahogy kifogy a testemből minden folyadék. Mindet kisírtam. Napokig nem ettem, nem ittam és be kell vallanom nagyon rosszul voltam. Tudom hogy nem volt ésszerű megoldás, de nem jutott jobb eszembe. Végül alaposan átgondoltam a dolgokat és arra a döntésre jutottam hogy elmondom neki, mindennek vége köztünk. Telefonon hívi elcsépelt, sms-ben szakítani bunkó dolog, így hát csináltam egy videót.
  "Szia Zayn. Sokáig gondolkoztam rajta, hogyan is tegyem ezt meg. Az elmúlt hétben kihevertem azokat a dolgokat amiket szerintem nem érdemeltem meg. Azt hittem kibírod a nemi dolgaidat, de ez nem igaz. Sajnálom hogy így kell közölnöm, de szakítok veled. Szakítsunk! Szakítaunk, mert minden megváltozott. Láttam az adást. Szurkoltam nektek. De láttam egy lányt, aki a karjaidba vetette magát és biztos vagyok benne hogy aranyos a csaj...de abban is biztos vagyok hogy nem kaphatsz meg mindent. Nem érdemelsz meg mindent. Ki kell mondanom...túl jó vagyok hozzád képest. Ha nekem van valakim akkor nem vagyok mással. Nem mintha nehezedre esne de felejts el és ne keress többé. Mert nem szeretlek már"- mondtam ki könnyes szemmel. Úgy éreztem elárultak. Nagyon fájt. Megnyomtam az entert és ezzel elküldte a videót. Láttam az írást: see Malik. Azzal a lendülettel lehajtottam a laptopot és jó messze eltettem magamtól. Éreztem hogy mostmár...tényleg mindennek vége.