18.rész A múlt-é...

heyyy annyi lenne hogy köszönöm a két díjat, majd kiteszem amint lesz időm, és köszönöm a kommenteket is<3

- Tudod mit? Had aludjak veled- mondta Liam.
- Nem untad meg, hogy nem tudsz tőlem felkelni, mert a mellkasodon hempergek?- álltam oda mellé.
- Nem igazán- karolta át a derekam.
- Figyelj Liam...nem hiszek semmit nyugi. De mielőtt még azt hiszed hogy barátságon kívül többet fogunk mi egymás iránt érezni akkor tévedsz- mondtam magamban.
- Bocsi Liam de nekem mint barát kellessz- mosolyogtam rá.
- Igen te is nekem- bólintott.
- Meleg van- totyogott be a konyhába Zayn.
- Meleg van, tényleg? Mesélj még!- könyökölt az asztalra Niall.
- Tökre elaludtam a derekam- hadonászott majd megpillantotta hogy Liam a derekamat karolja át.
  Fogalmam sincs hány ezer gondolat siklott át az agyán és milyen összeesküvési elméletet tervelt ki ellenem. Szinte szikrát szórt a szemével, és ha a szemével ölni tudott volna, akkor Liam már a földön heverne és nem lélegezne, nem dobogna a szíve.
- Haver ez nem fair- rázta a fejét.
- Nem hogy barátok vagytok?- húzta gúnyosan Liam a szemöldökét.
- De- mondtam csak velem egy időben Zayn rávágta hogy nem.
- Akkor...he?- kapkodta a fejét Niall kettőnk közt.
- Szóval...- bújtam ki Liam karjai közül- ha már barátok se vagyunk, akkor mik?
- Csodára váró ismerősök- vont vállat.
- Azt hittem érthető voltam- néztem szúrósan.
- Nyugalom. A múlté vagy angyalom- mondta.
  A szavak amint elhagyták a száját, megfagyott a levegő. Mintha egyesével mindenkit leszúrtak volna, vagy csak szimplán elnémíttatott volna valami láthatatlan árny vagy mi. Niall és Liam feszülten nézte a földet és fel sem mertek nézni. Lesütöttem a szemem és éreztem ahogy kicsordul egy könnycsepp a szememből.

  Hevesen letöröltem a könnyeimet majd rákaptam a tekintetem. Elkezdett közeledni és tényleg sajnálta de én csak mellette elhaladva, berohantam a Liammel közös mosdónkba és ott estem össze. Az erőmet összeszedve bezártam az ajtót, majd lefeküdtem a földre, és nem törődve a sminkemmel hagytam hogy a könnyeim az arcom áztassák.
  Ha lehet akkor Zayn most meg jobban összetörte a szívem. Ha valaki eddig nem értette miért nem akarok vele lenni, akkor szólok hogy ez is benne van. Néha olyan bunkó hogy még hallani is fáj...előkapartam valami nyugtatot a fürdőszobaszekrényből és bevettem egyet. Aztán még egyet..meg kettőt.
  A fejem már egyből nem fájt, és nem is sírtam. A gondolataim a fejemben szép lassan megszűntek és már csak a semmire gondoltam. Lehunytam a szemem és csak a sötétség volt előttem. Valami nedveset éreztem az arcomon de nem tudtam kinyitni a szemem szoval annyiban hagytam a dolgot.
  Arra keltem hogy valaki iszonyatosan nagyot sóz a képemre és aztán még egyet. Hirtelen kipattantak a szemeim, mire Aria vetődött rám és ölelgetni kezdett, meg mondogatta hogy "ilyet többet ne csinálj oké?!". Furcsán meredtem rá, mire elmagyarázta hogy bedrogoztam magam és halálra izgulta magát.
  Amint kikeltem az ágyból, már rohanhattam is a kocsiba mert mentünk a villához. Amikor megérkeztünk, nem volt távol az elképzelésemtől. Egy giga nagy villa volt...gondolom apa nem sajnálta a pénzt rá.
  Szinte betörtünk az ajtón és láttunk ott egy hapsit. Mindenkinek kiosztotta a szobáját és akkor esett le nekünk hogy valaki nem jőtt be. Gondoltuk hogy Zayn majd egyszer bejön. Lefoglaltuk a szobákat és kipakoltuk a cuccokat.
- Ms. Benson...az apja megkért rá hogy négy szem közt mondjam el magának hogy ezt a nyaralást követően azonnal vissza kell mennie Washingtonba. Itt a repjegy- nyomott a kezembe két darab első osztályú jegyet.
- Attóltartok...egyedül megyek- adtam vissza az egyiket és leültem az asztalhoz vacsorázni.
  Niall nagyon örült a fejének, ugyani az asztal minden egyes négyzetmétere be volt terítve kajával. Minden egyes falat után, hálásan nézett rám és bólogatott. Már ekkor is feltűnt hogy valaki mg mindig nincs ott. Szóval Zayn nem akar bejönni. Nem az én bajom...
  Este kiültem a párkányra és néztem a vízet. Átgondoltam a dolgokat amik ez alatt a két nap alatt történtek. Talán most még sírok emiatt de majd egyszer amikor ezt fel tudom dolgozni akkor majd a szemébe nézek és egy jó nagyot az arcába köpök.
  A kocsiban égett a lámpa és Zayn ült a kocsiban. Gondolom a fűtés be volt kapcsolva mert én is fáztam. Így kinyitott ablakkal is majdnem megfagytam de nem zavart nagyon. A könnyeimet letöröltem, majd észrevettem hogy engem néz. Valamit pötyögött a telefonjába majd megint rám nézett.
  Rezgett a telefonom és jelezte hogy valaki írt. Valaki...az a valaki Zayn volt. Egy ideig gondolkoztam azon hogy meg nézem e de tekintettel arra hogy rendes ember vagyok, és Zayn bámul...megnyitottam az sms-t: "már megint sírsz...?"
- Nem bazd meg. Csak a szememen keresztül izzadok- kiabáltam oda neki majd bemásztam az ablakon.
- Na akkor most vedd elő a füvedet- mondta a telefonva, amin idő közben felhívott.
- Már meg is van gyújtva- ültem megint ki az ablakba.
- Öntsd ki a szíved apucinak- gyújtott rá.
- Seggfej a barátom- vihogtam a fű hatására.
- Te is az vagy- lett magasabb a hangja. Gondolom neki is kezdett elindulni a dolog.
- Gáz hogy így akarod megoldani- sóhajtottam.
  Egy csomót "beszéltünk" még, mikor elfogyott egy doboznyi fű is. Én rátértem a porra ő meg nagyban féltékenykedhetett. Pont addig amíg fel nem jött hozzám és nem szívtuk együtt.
  Kicsit romantikussá vált a dolog de beszívva nem igazán vettük észre. Az ágyon feküdtünk és én már totál elfáradtam. Kicsit izzadtam a fűtől de nem annyira hogy pocsolya nőtt alattam. Egymásra mosolyogtunk és megállás nélkül bámultuk egymást.

- Mondj magadról egy cikis dolgot- kulcsolta végül ujjait az enyémekre.
- A legjobb barátom le akar velem feküdni- ráztam a fejem hitetlenül, nevetve.
- Ez a legjobbarát dolga- mosolygott.
- Ez had legyen majd a pasim dolga- fordultam el tőle.
  Átkarolta a derekam, magához húzott és valahogy úgy aludtunk el. Úgy fest elfogadja a legjobb barát posztot. És ekkor még nem is sejtettem hogy ez a gondolat a füves agyamból származik. Hogy reggel csak kipattanok az ágyból és sírógörccsel ellátva rohanok be a mosdóba.
  És ez pontosan így történt. Csak ezennel magamtól jöttem ki és már rezzenéstelen arccal bírtam ki az ottlétét. Mindenki érdekes fejjel nézett rám de én egy mosollyal megoldottam a dolgot. Mégsem sirhatok minden egyes másodpercben egy olyan ember miatt aki a világ legnagyobb segfeje?
  Reggeli után megbeszéltem Niallel hogy elmegyünk valahova. Na azt nem tudom merre felé de az biztos hogy ma jó nagy hülyeséget fogunk csinálni. Szóval meg se próbálkoztam vele hogy szoknyát vegyek...ha nem gatyát veszek akkor biztos vagyok benne hogy Niallnek beindul a rossz fantáziája.
  Semmi világos nem volt rajtam, csak sötét rövidgatya és egy sima felső. Kicsit idegesített hogy nem tudom hova megyünk. Inkább irányító fajta vagyok mint az a csöndben megbújó kis senki. Amikor kiszálltunk a kocsiból, egy kikötőben voltunk. Azt eddig is tudtam hogy a Horan név az híres, de az hogy Niall családja ennyire...van egy saját hajóköztársaságuk.